Az én Skool sztorim: Dea és Kriszta

2017. 06. 13.

Amikor a lány ad inspirációt az anyukának

Deával és Krisztával 3 éve találkoztunk először. Dea akkor alig 9 éves volt, és az volt az álma, hogy legjobb barátnőjével együtt robotokat fog tervezni és programozni. Kriszta, Dea anyukája ezt az álmot támogatva hozta el egyik első Skoolos nyári táborunkba Deát, majd bő egy évvel később úgy döntött, pályát vált és megtanul programozni. Hogy látják ezt a világot, kik a példaképeik és mit üzennek más lányoknak és anyukáknak? Ezekről beszélgettünk Krisztával és Deával.


Honnan ered Dea programozás iránti érdeklődése? Milyen szerepe van ebben a Skoolnak?

Dea: Óvodásként egy barátnőmmel még azt terveztük, hogy fodrászok és manikűrösök leszünk. Aztán ő elballagott, nekem meg lett egy új barátnőm, akivel elhatároztuk, hogy robotokat fogunk feltalálni és programozni. Kértük a szüleinket, hagy mehessünk egy olyan táborba, ahol kipróbálhatjuk a programozást. Ekkor 8-9 évesek voltunk. Anyáék pedig megtalálták a Skoolt, így kerültünk a kéthetes nyári táborba, ahol nagyon megtetszett nekünk ez az egész. Akkor leginkább a weboldalfejlesztést és a robotozást élveztem. Azóta mondjuk már szeretem a Scratch-cset is és voltam sok más Skool és KódGarázs foglalkozáson is, applikációfejlesztésen és Scratch Máguson például. Tavaly indultunk az FLL-en (First Lego League, robotika verseny) egy hatfős csapatban. Ákos (Novothy Ákos, Skool oktató) segített a felkészülésben. Mi voltunk a legkisebbek és utolsó előttiek lettünk. De legkisebbként ez nagyon jó, legalább nem utolsók!

Kriszta: A lányok tényleg nagyon érdeklődtek ez iránt, nekem meg tetszett hogy olyan érdekli őket, ami ezt a 8-9 éves korosztályt, és főleg a lányokat nem szokta. Szerettem volna támogatni őket, de számomra ez teljesen idegen terület volt akkor, nem tudtam hova forduljak. Ekkor indult a Skool, és kezdte bontogatni a szárnyát még egy-két ilyen szervezet Magyarországon. A Skool programokba bekapcsolódva kinyílt egy másik világ. Most nagyon fontos, hogy a lányok érdeklődését fenntartsuk és egészséges módon irányítsuk, hogy megmaradjon az egyensúly az offline és az online alkotás között. Igyekszünk inspirálni a kreativitásukat, megőrizni az egyensúlyt és ezt a fókuszt megtartani. Deának két fiatalabb testvérét is terelgetjük. A nagyobb már volt kódolni, a kisebb még csak hét éves, de Dea már megtanította Scratch-ezni.

Kriszta, te miért és hogyan kezdtél el programozni tanulni?

Kriszta: Legalább egy éve foglalkozott Dea ezzel komolyabban, amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy nekem is jó lenne megtanulni programozni. Alapból felszolgáló vagyok, ami az időbeosztás szempontjából elég nehézkes gyerekek mellett. A férjem is több  állásban dolgozik, ezért az idővel zsonglőrködni kell. Programozni viszont online is meg lehet tanulni. Volt szerencsém többször is találkozni Halácsy Péterrel, ő is mindig nagyon hangsúlyozza, hogy programozni meg lehet tanulni online. Úgyhogy elkezdtem elhinni, hogy lehet és nekiálltam online lehetőségeket keresni.

A Java-val kezdtem, ami egy jó nehéz programozási nyelv. Egy darabig ment, aztán elakadtam, de nem adtam fel. Találtam online tanárokat, volt külön egy matek és egy Java tanárom. Talán első lépcsőnek ez magas volt, de nagyon tanulságos is, mert elkezdtem átlátni ezt, hogy egyáltalán mi az, hogy “programozás”. Mert nekem amúgy fogalmam sem volt. Korábban csak akkor volt programozó a közelemben, amikor a gyereket elhoztam foglalkozásra.

Most a webfejlesztés tűnik stabilnak. Találtam egy nagyon jó felületet, van egy segítőm is, lehet vele haladni. Az, hogy tanultam összetettebb dolgokat, az képessé tett arra, hogy átlássam a kevésbé összetett programozási nyelveket és ez magabiztosságot ad. Elvesztegetett évnek tűnhet, amikor Java-t tanultam, de nem volt az. Ez az egész, önmagam átképzése egy egy-másfél éves dolog gyerekek mellett. És tudom, hogy a cégek tárt karokkal fognak várni. Amikor az egésznek neki kezdtem, már akkor sok helyen mondták, hogy szóljak, amikor munkába tudok állni, mert várják.

Mit szólt hozzá a környezeted, hogy programozni tanulsz?

Kriszta: Az ismerősök közül, akik hozzám hasonlóan gyerekkel voltak vagy vannak otthon – közülük többen szintén elkezdtek ezzel foglalkozni. Azt látták, ha én képes vagyok rá, akkor ők is.

Dea: Egyik osztályfőnöki órán tartottam egy előadást a Scratch-ről, és nagyon népszerű lett. A többiek is kipróbálták, 2-3 lány utána Skoolos foglalkozásra is eljött.

Kriszta: Nagyon jó azt látni, ahogy Dea tovább is adja a tudását. Most hatodikosként a negyedikeseknek ad elő a Scratch-ről. Pár éve pedig az ITU konferencián adott elő, úgy hogy Zsófi (Major Zsófi, Skool alapító) fordította angolra, amit mondott.

Mit szerettek legjobban a programozásban?

Dea: Minden programnyelvben mást. A Scratchben az a kedvencem, amikor rajzolhatok. A JavaScraiptben az, hogy tudom az angolt használni. De a Scratch-ben azt is szeretem, hogy meg tudom tanítani az osztálytársaimnak is, mert nagyon tetszik nekik is.

Van-e példaképetek?

Kriszta: Én nem annyira személyt tudnék mondani, mint inkább szervezetet, ami mint kezdeményezés is minta. A Skool és a NATE is olyan, hogy látjuk, ahogy fejlődnek, ahogy kibontakoznak, ahogy keresik az utat és tanulnak, akár a saját hibáikból is. Ez az, ami számomra személyesen is inspirálóan hat.

Dea: Nekem Bea (Südi Bea, Skoolos lány és mentor) és Fruzsi (Kollányi Fruzsi, Skool oktató). Ők még nem olyan nagyon idősek és ők is oktatnak.

Mit üzennétek más lányoknak, illetve hasonló helyzetben lévő anyukáknak?

Dea: Ha van, aki azt mondja, hogy ez nem lányoknak való szakma, akkor nem szabad megfutamodni. Akkor sem szabad megfutamodni, amikor van egy hiba a kódban. Kitartóan kell keresni, végig kell menni az egész programkódon és meglesz a megoldás!

Kriszta: Egyfelől azt üzenem minden felnőttnek, hogy soha nem késő az átképzés. Az online tanfolyamokat nagyon jól lehet használni, az online segítségnyújtás is elég jó szintre eljutott már Magyarországon is. Nem csak informatikába, hanem bármilyen képzésbe be lehet vágni online. Ez nem elvesztegetett idő! Egy belépési küszöböt el lehet érni ezekkel a tanfolyamokkal és aztán rá lehet erősíteni, ha valaki nagyon ragaszkodik a papírhoz. De nekem az elmúlt másfél évben az volt a tapasztalatom, hogy a papír ezeken a területeken már nem elsődleges. Az ember kap egy lehetőséget, hogy letegyen az asztalra és annak fognak hinni.

A lányos anyukáknak pedig azt üzenem, hogy akármilyen korú a lánya és akármilyen messze is van az informatikától, egy alapszintű programozói ismeret átadása nagyon fontos. Azért is nagyon ajánlom ezt, mert nagyon jól fejleszti az önbizalmát, jó környezetbe helyezi a gyereket és új szemszögből láthatja meg a világ dolgait, függetlenül attól, hogy milyen korú és mennyire művészlélek. A legnagyobb kifogás a szülőktől, amit hallok, amikor nem akarják elküldeni a gyerekeket programozni tanulni, hogy “az én lányom nagyon művész”, “az én lányon nagyon kreatív.” Pedig ez egy nagyon művészi és nagyon kreatív dolog. És a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást. Sőt, erősíti. A gyereknek mindenféleképpen sikert ad és egy nagyszerű lehetőséget a későbbiekre nézve.

 

Ezt mi is így gondoljuk. :)

Köszönjük a beszélgetést, és csak így tovább!