Az én Skool sztorim: Südi Bea

2017. 06. 03.

Bea egészen kisgyerekkora óta tudja, hogy programozó szeretne lenni és kellően makacs lányként nem is tágított ettől az elképzelésétől egy percig sem. Három éve, hogy eljött egy Skoolos foglalkozásra, amiben a legfontosabb számára az volt, hogy olyan bátorító és baráti közegre talált, ahol hasonló érdeklődésű lányokkal és követendő példákkal találkozhat. Mit csinál Bea a programozás mellett, hova készül továbbtanulni és mit üzenne más lányoknak? Ezekről beszélgettünk Beával. Olvassátok el Bea Skool sztoriját!


SudiBea-Prezi_3eve

Mesélj magadról! Mit csinálsz, amikor nem kódolsz?

Tanulok és lovagolok. Most érettségiztem, és most már majdnem 10 éve lovagolok. Az utóbbi időben dolgoztam is tanulás mellett. Programozást oktattam hetente 2-szer vagy 3-szor Gödöllőn, az iskolámhoz közel. Alapvetően szeretek a gyerekekkel foglalkozni. Jó érzés, hogy tudok újat mutatni nekik, és jó látni a csillogást a szemükben. Tudnak néha olyat kérdezni, amit én sem tudok, de ilyenkor leülök melléjük és együtt megtaláljuk a megoldást.

Hogy került az életedbe a programozás és milyen szerepe volt ebben a Skoolnak?

Engem gyerekkorom óta érdekel a programozás. Azt hiszem már 6. osztály körül eldöntöttem, hogy “én akkor is informatikus leszek”. Apa is informatikus, rendszergazda, én viszont programozni szeretnék. De az iskolában ehhez sokáig nem voltak meg a keretek. A Skoolos foglalkozást Facebookon találtam, akkor 10. osztályos voltam. Egy Processing foglalkozás volt a Preziben, nagyon imádtam. Csomó pluszfeladatot is kaptam ott az oktatótól, amit különösen élveztem. De a legfontosabb dolog számomra, hogy a Skool egy baráti, motiváló közeget adott. Korábban ez hiányzott az életemből, hogy olyan ismerőseim legyenek, akikkel hasonló az érdeklődésünk.

Tavaly pedig a Skool segítségével vettem részt a Technovation Challange versenyen. Ez onnan jött, hogy láttam egy filmet erről a versenyről, és arra gondoltam, miért ne próbáljuk meg mi is. Beszerveztem a barátnőimet és hozzátok (a Skoolhoz) fordultam, hogy segítsetek mentorokat találni. Összeállt a négyfős csapat, lett 5 mentorunk és megcsináltuk! A csapatból ketten az üzleti modell részével foglalkoztak, ketten meg a programozással, bár azzal legfőképp én. A verseny, a készülés nagyon jól összehozott bennünket barátilag és sokat is tanultunk általa. Egy továbbtanulással foglalkozó alkalmazást csináltunk, így jobban átláttuk, hogy melyik szak mit tud, mit tanítanak rajta és nekünk is segített abban, hogy mi hova adjuk be a felvételi jelentkezést. Ez egy közös ötlet volt, 6-8 ötletből addig szűrtük őket, amíg a megvalósíthatót meg nem találtuk. De az is fontos volt, hogy ez volt az az ötlet, amit a legközelebb állt hozzánk és így a leghitelesebben meg tudtunk csinálni. A versenyre AppInventorban készítettük el az alkalmazást, de szeretnénk megcsinálni Java-ban is, mert a jelenlegi keretekre ez túl nagy.

Most már mentorként is részt veszel Skoolos foglalkozásokon, és több Skoolos lánytól hallottam, hogy segítettél nekik ebben-abban. Ez hogy néz ki?

Egyfelől Kollányi Fruzsi (Skool oktató) keresett meg, mikor egyik diákjával egy olyan versenyre készültek, ahol AppInventorban kellett alkalmazást készíteni.  (Ez a verseny a UPC Future Makers nagydíja volt, amelyen az akkor 11 éves Skoolos Názer Lili első helyezett lett.) Fruzsi tudta, hogy mi tavaly a versenyre AppInventorban készítettük az alkalmazást. Én pedig megosztottam velük, hogy mi hogy csináltuk tavaly az adatbázisunkat. E mellett más Skoolos lányoknak is szoktam néha segíteni, mikor különböző kérdésekkel megkeresnek.

Mit üzennél más lányoknak, akik hasonló helyzetben vannak, mint te pár éve?

Merjetek kiállni magatokért! Ne hagyjátok, hogy elbátortalanítsanak. Nálam is próbálkoztak, hogy “jajj, az informatika nem biztos, hogy nekem való”. Leginkább a tágabb család, mert nem feltétlenül érezték nőies szakmának. Mondjuk nekem mondhattak volna bármit, elég önfejű vagyok.

Mit szeretsz legjobban a programozásban?

Azt, hogy valamit alkothatok. Ez az alkotás lehet közös, vagy történhet egyedül. És szeretem, hogy ez kicsit “más gondolkodást” igényel. Jó néha leülni egy töri dogára való készülés után programozni.

Hova tovább érettségi után?

Műszaki egyetem mérnökinformatika szakára, már két éve erre várok! Akkor is, ha egyedül én megyek lányként az osztályból ide. Szoftverfejlesztés szakirányt néztem ki magamnak, aztán ki tudja, ez még odébb van.

Van-e példaképed?

Tavalyig nem volt. Aztán tavaly, a Technovation Challenge-re való közös készülésnek köszönhetően lett. Számomra nagyon nagy motiváció, vagy példakép lett Száva Kinga meg Bíró Juli. Juli indított el a Phyton-os korszakomba is és sokat segített. Ők igazán nagy és pozitív hatással voltak az életemre.

 

Köszönjük, és csak így tovább Bea!