“A kódolás az élet minden területén jól jöhet” – Harcsa Veronikával beszélgettünk

2015. 12. 03.

A jazzénekes Harcsa Veronikával a Kódolás órája program keretében, a Microsoft Magyarország és a Skool közös programján találkoztunk. Ezt követően beszélgettünk vele egy kicsit arról, hogyan is kapcsolódik az ő élete a kódoláshoz.

A mai eredményeit látva nem is gondolnánk, hogy Harcsa Veronikából igen kalandos úton vált énekesnő. Talán első hallásra meglepő, de a ma már sikeres jazzénekesnő életében kezdetben a matematika sokkal jelentősebb szerepet játszott, mint az éneklés. Már fiatalként látszott, hogy van érzéke a matekhoz, így hatodikos korában felvételizett a Fazekas Mihály Gimnázium hatosztályos, speciális matematika tagozatos osztályába, majd itt is érettségizett. Az énekesnő azt is megosztotta velünk, hogy egy alkalommal hatodik helyezett lett a Varga Tamás matematika versenyen – azonban első volt a lányok között.

IMG_3293

Az érettségit követően felvételizett a Műegyetemre, ahol gazdasági informatika szakon tanult tovább. Sem a gimnáziumi osztályában, sem az egyetem alatt nem voltak túl sokan lányként: előbbinél 20 százalék, utóbbinál mindössze 5-10 százalék volt a lányok aránya.  Veronika szerint ez azonban egyáltalán nem olyan félelmetes, mint amilyennek tűnik: a fiúk nagyon vigyáznak a lányokra, főleg, ha ilyen kevesen vannak.

Azért a zene is mindig nagyon fontos szerepet játszott az életében. Kezdetben zongorázott, majd szaxofonozott, 18 éves kora körül pedig belefogott az éneklésbe. Hamar kiderült, hogy ezen a területen is tehetséges, és egyre fontosabbá vált számára a zene. Egy darabig párhuzamosan végezte a Zeneművészeti Egyetem jazzénekes szakát a Műegyetemmel, aztán elérkezett a döntés ideje. A zene nyert. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a matek és a kódolás eltűnt volna Veronika életéből. Ahogyan ő fogalmazott:

„Nagyon fontos, hogy az ember tudjon struktúrában gondolkodni. A struktúra a projektmenedzsment alapja, projekteket pedig az élet minden területén kell vezetnünk. Szerintem a kódolás az egyik legszemléletesebb módja annak, hogyan épülhet fel a struktúra. A programozásban az a jó, hogy az élet bármilyen területén tudod használni – például a zenélésben is. Itt is használnak olyan eszközöket, – ilyen például a looper – amelyeket különböző módon programozhatnak, ezzel is szélesítve a lehetőségeket a zene területén.

Habár szerinte jó, ha az embernek van érzéke a matematikához is, ha az informatikai pályát választja, ez egyáltalán nem biztos, hogy kezdetben szükséges. Az is elképzelhető a művésznő szerint, hogy éppen a kódolás segíthet valakit abban, hogy megértse a matekot, mivel a programozás során valóban láthatjuk az eredményeket, amíg a matematika „csak” elméleti megoldásokat ad. Sőt, a kódolásban ugyanúgy megtalálható a kreativitás, akárcsak az éneklésben. Szerinte a két terület között amúgy is valamilyen különös kapcsolat is van: náluk például a gimnáziumban a matematika szakosok rendszeresen adtak zenei koncerteket, és nagyon érdekes, hogy a jazzénekes szakon belül vele együtt hárman is informatika szakra jártak párhuzamosan.

És az sem baj, ha a lányok és fiúk érdeklődési köre egy kicsit más, és ezért talán egy kicsit kevesebb még a női programozó. Veronika szerint az a fontos, hogy ha valaki lányként az IT területet választaná, akkor tényleg merje ezt a pályát választani és ne akadályozzák meg ebben a kialakult sztereotípiák.

Hajrá lányok, mi Skool-ban ezzel nagyon egyetértünk! :) Veronikának pedig köszönjük, hogy mindezt elmesélte nekünk!