5 márc 2020

Biró Gabriella

Posted Byuser_1

Comments0

Biró Gabriella vagyok, a Magyar Nemzeti Bank Informatikai Felügyeleti Főosztályát vezetem. Ez azt jelenti, hogy az én csapatom ellenőrzi az informatikai rendszereket az összes magyar pénzintézetben. Informatikai auditorok vagyunk a köbön. Az igazi szenvedélyem az informatikai biztonság, ez számomra szakma, hivatás és hobbi is egyben.

Mi szerettél volna lenni?

Három éves korom óta programozó akartam lenni. Aztán megismerkedtem az IT biztonsággal, ami sokkal izgalmasabbnak tűnt.

Mi az, amivel nap, mint nap foglalkozol a munkahelyeden?

Az én dolgom az, hogy a pénz biztonságban legyen az informatikai rendszerekben. Ne tűnjön el csak úgy a banki számlavezető rendszerből egy rendszerhiba miatt, vagy ne vigyél el a hackerek a netbankból. Ez már egy bankra is izgalmas kihívás, de az én feladatom az összes bankra és minden más pénzintézetre (biztosítóra, befektetési szolgáltatóra, pénztárra, stb.) is kiterjed.

Mit gondolsz, mi ennek az iparágnak a legnagyobb vonzereje? És mik a leghamisabb mítoszok?

Azt nem tudom, hogy másnak mi a vonzó benne, de engem a folytonos fejlődés, az állandó újdonságok vonzanak. Emellett szeretem a komplex rendszereket. Az szerintem egy veszélyes mítosz, hogy mindenki, aki informatikusnak megy, az automatikusan sikeres lesz és sokat fog keresni. Ezek a dolgok nem jönnek maguktól.

Szerinted melyik lesz a következő évek meghatározó technológiája, és miért?

Szerintem a mesterséges intelligencia az, ami már most is sok helyen jelen van, de a következő években még jobban át fogja hatni a mindennapjainkat, sokszor úgy, hogy nem is tudunk róla. Ez azért lehetséges, mert az elméleti alapok már nagyon régen megvannak, viszont mostanra adott lett a technológia, a megfelelő hardver és szoftver eszközök, számítási kapacitás. A divathullám valószínűleg le fog csengeni pár év alatt, már nem fog mindenki az MI-ről beszélni, de minden kütyüben ott lesz.

Reálisnak tartod, hogy kialakul egy virtuális valóságtér, ahol éljük az életünket? Ha reálisnak tartod, hogyan képzeled el és milyen érzéseket vált ki belőled? Ha nem, akkor miért nem?

Persze. De honnan tudjuk, hogy most nem a Mártixban vagyunk? Nekünk már a valóság része a virtuális világ. Ott is vannak barátaink, ott is van életünk. Most azt tekintjük normálisnak, ha egy embert el tudunk érni az Interneten, része lehetünk az ismerőseink virtuális közösségi hálózatának, de azért néha a valóságban is összejövünk. Ezek az arányok eltolódhatnak és a valódi ismerőseinkkel is csak a neten találkozunk, miközben egyre több virtuális szereplővel beszélgethetünk, ha ahhoz van kedvünk. Szerintem ez már vitathatatlan, egyszerűen hozzá kell szokni és elfogadni.

Hogyan fog változni a tanulás és tudásmegosztás a technológia hatására?

Rengeteg adat és információ elérhető az Interneten, ezeket már nincs értelme megtanulni, viszont egyre nehezebb kiválogatni belőle a fontos és releváns dolgokat. A lexikális tudás bemagolásának ideje már lejárt, viszont a készségfejlesztés egyre fontosabb lesz. Az elemzőkészség, a kritikus gondolkodás jelentősége egyre nő és szerintem ezt kell tanítani, így ebbe az irányba fog mozdulni az oktatás.

Szerinted milyen lesz a 2030-es években a modern oktatás?

Tíz év nem olyan hosszú idő, valószínűleg 2030-ra nem fognak eltűnni a mostani iskolák. A különbségek viszont valószínűleg nagyobbak lesznek. Biztosan lesz olyan suli, ahol virtuálisan be lehet nézni egy vulkánba vagy a tenger mélyére földrajz tanulás közben, de lesznek még olyan helyek is, ahol krétával írnak a táblára és elavult tankönyvekből biflázzák a gyerekek az évszámokat. Az ekkora különbségeknek aztán elég komoly társadalmi hatásai is lehetnek.

Te magad kit tekintesz példaképnek, honnan merítesz inspirációt?

Kamaszkoromban tudósok, feltalálók voltak a hőseim. Férfiak és nők egyaránt, de különösen Ada Augusta Lovelace nyűgözött le. Mindent elolvastam róla, amihez csak hozzáfértem és próbáltam minél jobban megérteni, mivel foglalkozott. Ma már közelebbi példaképeim vannak: olyanok, akiket magam körül látok és a tudásuk vagy az emberségük miatt felnézek rájuk. Ebben nagyon szerencsés vagyok, mert a szüleim nagyon inspiráló emberek. Ezen kívül van egy csodálatos korábbi főnöknőm, akitől rengeteget tanultam arról, hogy milyen egy jó vezető.

Mi a legnagyobb büszkeséged tech szakemberként?

Szerencsére mindig van valami új, amit sikerül elérni. A munkám során a technológia és a szabályozás között egyensúlyozok és ehhez a kötéltánchoz mindkettőt kell értenem, ha jó akarok lenni. Büszke vagyok arra, hogy úgy tűnik, sikerül. 🙂

Ha csak egy tanácsot adhatnál a lányoknak egy sikeres tech karrier elindításához, mi lenne az?

Higgyenek magukban és ne hagyják magukat lebeszélni! Ha ezt akarjátok csinálni, ha erre vágytok, akkor ne fogadjátok el, hogy ez nem lányoknak való vagy nem vagytok elég jók!