Göbölös-Szabó Julianna

Göbölös-Szabó Julianna vagyok, a Skyscannernél dolgozom üzleti adatelemző munkakörben, bár jelen pillanatban egy 5 hónapos kislány főállású anyukája.

Mi a te szupererőd?

Nem gondolom, hogy lenne szupererőm. Vannak erősségeim, de ezek mind olyan tulajdonságok, ami odafigyeléssel vagy tanulással fejleszthető. Munkában a legnagyobb erősségem, hogy jól tudok különböző területek szakembereivel együtt dolgozni (fejlesztőkkel, designerekkel, cégvezetéssel, product managerekkel) és igyekszem nem misztifikálni a saját szakterületemet, tehát úgy megfogalmazni a mondanivalómat, hogy az mindenki számára befogadható legyen, bármilyen háttérrel érkezik is a beszélgetésbe.

Mi szerettél volna lenni?

Mi az, amivel nap, mint nap foglalkozol a munkahelyeden?

Adatelemzőként dolgozom és főként a Skyscanner mobil applikációját fejlesztő csapatokat segítem az elemzéseimmel. A termék fejlesztése során rengeteg kérdés merül fel, az én dolgom, hogy ezeket megválaszoljam a begyűjtött, felhasználók viselkedését tartalmazó meglehetősen gazdag adatok alapján. Néhány kérdés például: azok az emberek, akik újonnan telepítették az alkalmazást, megértik-e, hogy hogyan kell használni a főbb funkciókat, ha nem, akkor hol veszítjük el vajon őket? Az új utazás tervező funkciót szeretik-e, használják-e a felhasználók? (és vajon mihez képest?) A munkám során nagyon fontos, hogy egy ilyen kérdést át tudjak fordítani adatelemzős feladattá. Ebben fontos, hogy tudjam, milyen adat áll rendelkezésre és milyen minőségben, mert az adat sosem tökéletes. Gyakran azt is figyelembe kell venni, hogy mi az, amit nem tudhatunk, egyszerűen az adat hiányából adódóan. Általában van 3-4 választott eszközöm (pl. a programozási nyelv, amiben megírom az elemzéseket, szép grafikonok készítésére alkalmas program, jó prezentációs szoftver, stb), ezeket igyekszem készségszinten megtanulni, hogy gördülékenyen menjen velük a munka, és tudjak nagyrészt a feltett kérdés megválaszolására koncentrálni. A munkám fontos része az is, hogy az eredményeket a megfelelő emberek felé eljuttassam. Ha kell, akkor ez egy egy oldalas kis dokumentum 1-2 ábrával, de néha ez egy 15-20 perces prezentáció, van, hogy a cég vezetői, de van hogy majdnem 100 munkatárs előtt. Minden esetben fontos, hogy úgy és annyit magyarázzak el, ami az adott közösnégnek fontos. A cél mindig az, hogy aki találkozik az eredményeimmel, úgy érezze, hogy mostmár többet tud a termék felhasználóiról, mint korábban.

Mit gondolsz, mi ennek az iparágnak a legnagyobb vonzereje? És mik a leghamisabb mítoszok?

Én nagyjából 7 éve dolgozom tech cégeknél, akik internetes termékeket fejlesztenek (pl. Prezi, Skyscanner), tehát erről az iparágról tudok beszélni. Számomra három fő vonzereje van:

1. Okos es újdonságokra nyitott kollégák – nekem nagyon fontos, hogy a heti 40 órát a munkahelyenem kellemes társasággal körülvéve töltsem

2. Olyan termékeken dolgozhatok, amiket akár a barátaim is használnak

3. Ezeken a munkahelyeken fontos az ember (Ez abból is adódik, hogy nincs elég megfelelő szakember, ezért minden egyes jó munkaerő megtartása kiemelten fontos a cégeknek)

Az én szememben a leghamisabb mítosz, hogy a programozás vagy az adatelemzés egy magányos munkakör, szakma, ahol az ember egyedül ül egy monitor előtt egész nap. Az én munkámban nagy hangsúly van a csapatmunkán. Ha meg szeretném érteni pontosan az adott problémát, a legjobb, ha beszélgetek azokkal az emberekkel, akik jobban otthon vannak a területen. Ezt követően próbálok találni egy megfelelő stratégiát, amivel érdemes megközelíteni a problémát – ekkor még mindig gyakran egy fehér tábla előtt ötletelünk, és általában ezt sem magányosan, hanem csapatban. Amikor nekiállok kódolni vagy elemezni, az gyakran már a végső fázisa a feladatnak, amikorra már nagyon sok kérdés letisztázódott a fejemben és sok építőkocka a helyére került. Összességében így kerülöm el, hogy feleslegesen kelljen kódot írni, ami könnyen válthat időfaló tevékenységgé, ha nem tudom, hogy pontosan mit is akarok azzal a konkrét kóddal elérni.

Szerinted melyik lesz a következő évek meghatározó technológiája, és miért?

Reálisnak tartod, hogy kialakul egy virtuális valóságtér, ahol éljük az életünket? Ha reálisnak tartod, hogyan képzeled el és milyen érzéseket vált ki belőled? Ha nem, akkor miért nem?

Hogyan fog változni a tanulás és tudásmegosztás a technológia hatására?

Az informatika területén évről évre jelennek meg új eszközök, szoftverek, technológiák, amikkel érdemes a szakembereknek lépést tartania. Ezt a tempót gyakran az egyetemi kurzusok sem képesek követni, így az sem megoldás, ha az ember újra és újra a klasszikus iskolapadba visszaül. Emiatt azt gondolom, hogy nagyon fontos a nem intezményesített keretek közti tanulás. Fontos, hogy az ember tudja, mi az a tudás, amit érdemes megszerezni, és fontos, hogy képes legyen egyedül megtalálni a forrásokat (lehet ez egy weboldal, egy tutorial, egy fórum vagy akár egy videós kurzus), majd pedig megtanulja pusztán a tudás és fejlődés céljából, nem pedig egy papír megszerzésének kedvéért. Ha általánosabban gondolunk a tanulásra (nem csak a szakmai ismeretekre fókuszálva), akkor már most megjelent rengeteg eszköz, termék, ami igyekszik a tanulást megkönnyíteni, élvezetessé tenni, gondoljunk csak a Duolingora vagy olyan youtube csatornákra, mint a Crash course vagy a Kurzgesagt.

Szerinted milyen lesz a 2030-es években a modern oktatás?

Külföldön, főleg Amerikában már nagyon elterjedt, hogy egyetemek, sőt elit egyetemek is online kurzusokat indítanak, amik akár ingyenesen is hallgathatók, de egy (az egyetemi tandíjnál lényegesen kisebb összegért) “papír” is kapható arról, hogy a hallgató elvégezte a kurzust vagy egy több kurzusból álló programot. Úgy gondolom, hogy az informatika területén, ahol évről évre jelennek meg új szakterületek, technológiák, az effajta oktatás akár teljesen átveheti a klasszikus egyetemek helyét, legalábbis a lexikális tanulást tekintve. Közép- és általános iskolában pedig arra lenne szükség, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan tudnak saját maguk tanulni, egy őket érdeklő területnek mélyen utána nézni, amivel a saját érdeklődésüket tudják kielégítni – nem pedig bebiflázni egy előre meghatározott, kőbe vésett tananyagot. A mai munka világában, ahol a lexikális tudás sokszor felváltható egy 3 mp alatt lefutó Google kereséssel, az iskolának arra kellene felkészítenie, ami nem gépiesíthető.

Te magad kit tekintesz példaképnek, honnan merítesz inspirációt?

Szakmai szempontból Cole Nussbaumer Knaflic-ot, a Storytelling with data című könyv szerzőjét. Egyrészt nagy szakértelemmel rendelkezik az adatelemzés, adatvizualizáció terén, és képes ezt a tudását széles tömegek számára fogyaszthatóan átadni. Ha pedig nem a saját szakmámra szorítkozom, akkor Michelle Obama. Nemrég olvastam az önéletrajzi könyvét, és nagyon csodálom őt azért, ahogy a saját karrierjét, ambícióit a családjával összehangolta. Friss anyaként, akinek a család mellett továbbra is fontos, számít a munkája és karrierje, az ő története iránymutató.

Mi a legnagyobb büszkeséged tech szakemberként?

Az én munkámon alapult a vezetőség által kijelölt stratégia egy olyan termék számára, amit több tízmillió ember használ éves szinten.

Ha csak egy tanácsot adhatnál a lányoknak egy sikeres tech karrier elindításához, mi lenne az?