Nyikos Márta

A Progmasters tesztelő képzésének szakmai vezetője, mentor, manuális tesztelő vagyok. Szabadidőmben amigurumikat horgolok és horgászni járok a fiaimmal.

Mi a te szupererőd?

Több szuper erőm is van – bár az “elsőre megtaláljam a megfelelő szöget a járdával párhuzamos parkolásnál” még hiányzik – de amit legtöbbször használok a munkám során is, hogy észreveszem az emberekben rejlő lehetőségeket és azt erősítsem bennük, amiben a legjobbak.

Mi szerettél volna lenni?

Tíz évesen annyi minden szerettem volna lenni, (olimpikon, tanár, nyomozó, könyvtáros) hogy nehéz egyet kiválasztani. Akkor még azt gondoltam ezek mind olyan izgalmas foglalkozások, amiben én egyszer igazán jó lehetnék. Nem mérlegeltem mik az erősségeim, csak egyszerűen vívni akartam az olimpián, tanítani akartam, azért, hogy egyszer bármit írhassak a táblára, és ki akartam deríteni milyen nyomozókkal együtt dolgozni, bár így utólag belegondolva inkább a nyomozó kutyák voltak izgalmasak ebben a történetben. Hogy végül mégis miért a könyvtáros szakma mellett tettem le a voksom, már nem emlékszem, de az biztos, hogy szinte rajongásig oda voltam érte. Azt gondoltam, hogy egy könyvtáros biztosan minden kérdésre tudja majd a választ, és még munkaidőben is annyit olvas amennyit csak akar és olyan titkok tudója lehet, amiről földi halandó csak álmodhat. Azt képzeltem, hogy bármit kérdezhetek tőle, mert Ő mindig tudja melyik könyvet kell hozzá leemelni a polcról. Gyerekkoromban, nekem Ő volt emberi alakba bújt Internet.

Mi az, amivel nap, mint nap foglalkozol a munkahelyeden?

A munkám legnagyobb részében új programokat tesztelek, ellenőrzöm a működésüket, és feljegyzem a hibákat. Az én feladatom egyrészt ellenőrizni, hogy a program valóban a megrendelő leírása alapján működik, és hogy a fejlesztők biztosan nem rontottak el semmit, miközben létrehozták a programkódot. Fontos, hogy minden apró részletre figyeljek ilyenkor, hogy időben észre vegyem, ha egy sor hiányzik, vagy ha egy adat nem jó helyen szerepel, vagy ha egy rossz kódsor miatt a képernyőn nem azt látjuk amit látnunk kellene.

Másrészt – ami ennél izgalmasabb – a program használata közben meg kell találnom a szoftver határait, olyan hibákat kell felfedeznem, amire még a szoftver tervezője sem gondolt. Lényegében tesztelőként engem azért fizetnek, hogy a lehető leggyorsabban és a legtöbb módon rontsak el egy-egy programot, weboldalt vagy alkalmazást. Természetesen fontos szerepet játszik a munkámban a hibák dokumentálása is, mert a programozók ez alapján tudják javítani a problémás részeket, ezért a legtöbb tesztelő fekete öves Word felhasználóvá válik a munkája során.

Mit gondolsz, mi ennek az iparágnak a legnagyobb vonzereje? És mik a leghamisabb mítoszok?

A legvonzóbb az IT világában ma a kényelmes és modern környezet, a kiszámítható jövő és a folyamatos fejlődés lehetősége. Emellett a home office és távmunka lehetősége sem elhanyagolható, valamint a szakemberek hiány miatt a várható fizetés is magasabb már junior pozíciókban is, mint más területeken. Mint minden területhez, ehhez is szükséges egy fajta szemlélet és lelkesedés, ezek nélkül bár valóban el lehet jutni egy bizonyos átlagos szintig, de az ember mégsem lesz maradéktalanul boldog. Ha valaki csak a magas fizetés miatt választja ezt a pályát, a munka csak munka marad. Ellenben, ha a területhez való hozzáállás elsőre hobbivá majd rajongássá válik, és minden napot egy újabb lehetőségként él meg az ember a fejlődésre, a jobb megoldások megtalálásra, a munka hivatássá válik.

Szerinted melyik lesz a következő évek meghatározó technológiája, és miért?

Reálisnak tartod, hogy kialakul egy virtuális valóságtér, ahol éljük az életünket? Ha reálisnak tartod, hogyan képzeled el és milyen érzéseket vált ki belőled? Ha nem, akkor miért nem?

Én még ahhoz a generációhoz tartozom, akinek volt választási lehetősége mennyire szeretne részese lenni a virtuális térnek. A most szakmát választók vagy karrier váltásban gondolkodóknak már nincs ilyen lehetősége, ők már csak az arányokon tudnak változtatni, hogy mennyire engednek ennek teret. Bár a VR technológia fejlődése is egyre inkább azt mutatja, hogy abba az irányba tartunk, hogy egy SCI-FI-be illő digitális világ a jövő, de sokkal inkább hiszek abban, hogy a magánéletünk megmarad a való világban, és csak a jelenleg megszokottnak számító munka fog átalakulni olyan módon, hogy a legtöbb cégnek már nem lesz fizikailag kötött helye, hanem a virtuális térben fogunk csak találkozni a munkatárainkkal.

Hogyan fog változni a tanulás és tudásmegosztás a technológia hatására?

A tudás megosztás egyre inkább kikerül a tantermekből. A videók, az online tanfolyamok, blogok, fórumok, tutorial-ok és más egyéb remek lehetőségek mellett ma már bárki bármilyen új területen kipróbálhatja magát. Elég csak az online képzések ajánlataira egy keresést indítani és máris komoly döntése előtt állunk, melyiket is válasszuk. A tudás megszerzésében ma már nem az a kérdés, hogy HOGYAN, hanem az, hogy HONNAN, MENNYI IDŐ alatt és MENNYIRE PIACKÉPES a kapott tudás.

Szerinted milyen lesz a 2030-es években a modern oktatás?

Te magad kit tekintesz példaképnek, honnan merítesz inspirációt?

Inspirációt leginkább a volt kolléganőm és jó barátom Simon Krisztina adja számomra.

Mi a legnagyobb büszkeséged tech szakemberként?

Ne állást keres, hanem lehetőséget. Ez volt életem legjobb tanácsa, amit kaptam. Én ezt adnám tovább. Keresd meg mi az, ami érdekel, miben az, amiben jó vagy. Kérdezd meg a tanáraid, barátaid, családtagjaid, ha bizonytalan vagy! Bármi lehet ez a tehetség, tényleg bármi. Hidd el megtalálod azt a területet, amihez ez a legjobban illeszkedik.