5 márc 2020

Faludi Orsolya

Posted Byuser_1

Comments0

Faludi Orsolya vagyok. Egy fintech startup-nál dolgozom, a technológia és a banki világ kereszteződésében. Itt azért felelek, hogy a dél- és a közép-kelet-európai országokban minden rendben menjen a cég számára.

Mi a te szupererőd?

Az akaraterőm.

Mi szerettél volna lenni?

Gyerekkoromban magánnyomozó szerettem volna lenni. Néha még ma is elgondolkodom rajta:)

Mi az, amivel nap, mint nap foglalkozol a munkahelyeden?

Egy digitális banknál felelek azért, hogy a hozzám rendelt európai országokban minden rendben menjen, illetve minél több ember ismerje és használja a mi alkalmazásunkat. A munkám nagyon sokrétű, de az elmúlt időszakban leginkább azon dolgoztam, hogy minél több emberhez eljusson az az információ, hogy létezik a mi termékünk, egy olyan mobil alkalmazás, ami ugyanazt tudja mint a bankok, csak hogy nincs fizikai épülete, sem bankfiókjai, hanem kizárólag az interneten keresztül működik. Mivel manapság már mindenki internetezik, ezért azon dolgozom, hogy azok, akik használják pl a Facebook-ot, Instagram-ot vagy keresnek bármit Google-ön, előbb utóbb megjelenjen nekik a mi alkalmazásunkról információ, kis hirdetés vagy videó. Influencerekkel dolgozom együtt, hogy ők is ajánlják a saját követőiknek a mi alkalmazásunkat, de például megajándékozzunk azokat is, akik már használják a mi alkalmazásunkat és ajánlják barátaiknak vagy családtagjaiknak, hogy ők is töltsék le. Konferenciákon szoktam beszélni arról, hogy mit is csinál a mi cégünk, de van úgy, hogy online újságoknak is adok interjút. Ezt ma angol szakkifejezéssel Growth marketing-nek hívják és az elmúlt hónapokban ilyen típusú feladatokat láttam el. Egy startup-nál az az izgalmas, hogy sok területen kipróbálhatod magad, általában nagyon lendületes a csapat és ha valamit kitalálsz, gyorsan leteszteled, majd ha kiderül, hogy nem működik, hamar tudsz változtatni rajta.

Mit gondolsz, mi ennek az iparágnak a legnagyobb vonzereje? És mik a leghamisabb mítoszok?

A fintech az elmúlt években az egyik legszexibb terület lett a startup világban. Nagyon sok jó megoldás látott napvilágot és az újonnan megjelenő cégek gyökeresen megváltoztatták azt, hogy hogyan fizetünk vagy bankolunk. A kriptovalutáknak a megjelenését az internet megjelenésével hasonlítják össze és azt vetítik előre, hogy elterjedésük végérvényesen megváltoztatja majd azt, amit ma a pénzről gondolunk.Mint, bármi, ami népszerű, a fintech iparág körül is sok a vita. Hosszú ideig az volt a nézet, hogy a fintech cégek a hagyományos nagy bankok ellenségei, de ma már inkább az látszik, hogy jó hatással volt mindez a bankokra és a történet vége az együttműködés és az egymástól való tanulás.

Szerinted melyik lesz a következő évek meghatározó technológiája, és miért?

A mesterséges intelligencia, a gépi tanulás és a dolgok internete (IoT), azok a technológiák amiknek az együttes hatását leginkább érezni fogjuk, legyen ez a mindennapi munkánk, az egészségünk vagy akár párválasztásunk területe. Az gondolom, hogy nagy változás fog bekövetkezni, abban, hogy míg most természetes számunka a magánszféra és a titok, ennek helyét átveszi majd a teljes nyilvánosság és ez nyugati társadalmakat meg azokat a generációkat, akik nem ebbe nőttek bele, különösen érzékenyen fogja érinteni.

Reálisnak tartod, hogy kialakul egy virtuális valóságtér, ahol éljük az életünket? Ha reálisnak tartod, hogyan képzeled el és milyen érzéseket vált ki belőled? Ha nem, akkor miért nem?

Igen, én részben már most is így élem az életem. A cégnél, ahol dolgozom, egyáltalán nincs nincs fizikai iroda, mindenki távmunkában dolgozik. Egy globális cég vagyunk, minden nap 300 ember, 55 különböző országból kapcsolódik be a laptopja segítségével a mindennapi munkaprogramba és a cég életébe. Digitális nomádok lévén, sokat nem egy országban élnek, hanem utaznak országról országra, de a fizikai tértől függetlenül minden nap videó konferenciák virtuális terében találkozunk, együtt dolgozunk komplex problémákon, vitatkozunk, sikereket élünk meg, és mindebben segítségünkre van több online eszköz. A munkán kívül vannak virtuális céges programok, játékok és hetente a startup világban népszerű “all hands” megbeszéléseink, amikor mind a 300 dolgozó jelen van, függetlenül attól, hogy a világ melyik pontján vannak éppen. Van aki Amerikából a saját otthonában kialakított irodából jelentkezik be, van aki Baliról egy napernyő alól. Van ahol tél van és a kollégák pulóverben vannak, van ahol nyár, és kollégáim lebarnult bőrrel, ujjatlan pólóban köszönnek vissza a képernyőről. A munkanapjaim többsége egy képernyő előtt zajlik, ahol a másik oldalon valós emberekkel vagyok kapcsolatban, látom a fizikai teret a háttérben, ahol dolgoznak, hallom a hangjukon hogy milyen hangulatban vannak és amíg mindenki bekapcsolódik a videokonferenciába, addig az ott lévőkkel ugyanúgy megbeszéljük, hogy mi volt hétvégén, kinek mi történik a gyerekével, kutyájával, macskájával, de ennek ellenére néhány kollegával soha nem találkoztam személyesen. Ugyanazt a munkahangulatot élem meg, míg korábban az irodában a többi kollégámmal, úgy, hogy nem mozdulok ki a házból. Ebben a témában számomra nagyon elgondolkodtató volt a Ready Player One (könyv/film), ajánlom mindenki figyelmébe, aki ezen a témán gondolkodik. Abszolút elképzelhetőnek tartom, hogy valami hasonlót fogunk megélni mi is a jövőben.

Hogyan fog változni a tanulás és tudásmegosztás a technológia hatására?

Az internetnek köszönhetően az információ ma már széles körben elérhető. Ennek ellenére a perszonalizáció, a keresőmotorok szabályai, a közösségi média és a világ néhány pontján a cenzúra mégis egy információs buborékba szorít minket, ahol olyan tartalmakhoz férünk csak hozzá, amik korábban is érdekeltek, amik a preferenciánknak megfelelőek, vagy amit a hozzánk hasonló barátok megosztanak. Az internetnek köszönhetően egyre több online tanfolyam, kurzus, oktató anyag jelenik meg, a nagy egyetemek többsége a hagyományos fizikai programokkal párhuzamosan indít online oktatási oktatási programokat is. Ez két dolgot tesz lehetővé, aminek nagy jelentősége van és megváltoztatja a világ rendjét. Az egyik az, hogy akkor tanulunk és nyúlunk az információért, amikor nekünk van rá szükségünk. Én, amióta befejeztem a sulit és az egyetemet, többször kellett már a munkám miatt, vagy saját érdeklődésből újra tanulnom vagy megtanulnom dolgokat és ehhez az online elérhető tartalmakat használtam. A másik nagyon fontos változás, hogy a tudás és az információhoz való hozzáférés elérhetővé válik mindenki számára. Míg korábban csak az szerezhetett diplomát neves nyugati egyetemeken, akinek sikerült átjutni a rendkívül szelektív felvételi folyamaton, aki megengedhette magának, hogy állja az ezzel kapcsolatos költségeket és aki fizikailag is ott tudott lenni az oktatás időtartamára. Ma már az online oktatási programoknak köszönhetően, akár az indiai vagy afrikai fiatalok (vagy akár idősek) is bekapcsolódhatnak a minőségi, térben távol lévő oktatásba az internet segítségével. A technológia hatására a tudás és a tanulás mindenki számára könnyen hozzáférhető lesz, lecsökken a költsége és relevánsabbá válik.

Szerinted milyen lesz a 2030-es években a modern oktatás?

Az biztos, hogy a technológia hoz változásokat 2030-ra az oktatás területén, de hogy pontosan milyen mértékben, azt nem tudnám most megmondani. Az a tapasztalatom, hogy a technológia fejlődésében sokszor túlbecsüljük az időt, amiben érezhető a valódi hatása. Míg a kutatólaborokban nagyon gyorsan fejlődik a technológia és nagy áttörések vannak a tudományban, a technológiáknak a hétköznapokban való elterjedése sokkal lassabban történik. Ha arra gondolok, hogy milyen ma a kötelező oktatás és milyen volt 10 évvel ezelőtt, 2010-ben, azt kell mondanom, hogy nem sok átütő változás történt. Ennek ellenére pozitív vagyok és hiszem, hogy a magánoktatás területén illetve az egyéni tanulásban nagyon sok és jelentős változás fog bekövetkezni.

Te magad kit tekintesz példaképnek, honnan merítesz inspirációt?

Nagyon sok példaképem van, akár olyan emberek, akikkel személyesen soha nem találkoztam, akár távoli ismerősök vagy közeli barátok. Figyelem a világot, azt ahogy az emberek mozognak benne és minden olyan nehéz helyzetben, amikor tanácstalan vagyok, szorongok vagy egy kis plusz erőre van szükségem, felidézek valakit, akit láttam már hasonló helyzetet jól megoldani és arra gondolok, ő mit csinálna ebben a helyzetben. Senki nem tökéletes mindenben, de mindannyiuk számára vannak helyzetek vagy dolgok, amikben picit jobbak vagyunk, jobban csináljuk. Figyeljünk egymásra és fel fogjuk fedezni, hogy bárkitől tanulhatunk vagy egy pillanatra, egy helyzet erejéig bárki lehet a példaképünk. Fontos, hogy felismerjük azt is, ha mi vagyunk példakép valaki számára, törekedjünk erre:)

Mi a legnagyobb büszkeséged tech szakemberként?

Tiniként színésznő szerettem volna lenni, később, mikor dönteni kellett szociológusnak tanultam, mert nem tudtam pontosan eldönteni, hogy mi szeretnék lenni, csak azt tudtam, hogy én is ugyanabba a városba szeretnék menni egyetemre, ahova a barátaim. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy a technológia és a pénzügy egy olyan terület, amiről korábban azt hittem nem való nekem, mert én inkább humán beállítottságú vagyok. Míg ez egy jó felismerés volt, a legnagyobb tanulságom az, hogy ez nem kizáró jellegű. A suliban mindig küzdöttem a matekkal, fizikával, a reál tudományokkal, de mint az élet bebizonyította, ez nem volt kizáró ok, hogy ma már a technológia vagy a pénzügy területén dolgozzak.Míg továbbra is igazán erősnek a humán területeken érzem magam, azt tanultam meg, hogy minden fajta képességre és tudásra szükség van a modern és sikeres munkahelyeken. Míg a mai napig megküzdök egy komolyabb számítással, vagy nem értem a programozók minden szavát, elboldogulok. Viszont kifejezetten jó meglátásaim vannak azzal kapcsolatban, hogy milyen termékre vágynak felhasználók, mire van szüksége az ügyfeleknek vagy érthető lesz-e egy bizonyos mondat esetleg gomb a mobilalkalmazásban.

Ha csak egy tanácsot adhatnál a lányoknak egy sikeres tech karrier elindításához, mi lenne az?

Legyenek bátrak! Ne engedjék, hogy a félelem vagy a bizonytalanság eltántorítsa őket a kitűzött céloktól, vágyaktól. A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk vagy nem vagyunk bizonytalanok, hanem hogy ennek ellenére megyünk tovább, csináljuk és ha elestünk, felállunk és újra próbáljuk. Bár sokáig úgy tűnhet, hogy a félelem és a kudarc nem természetes, nem tervezett, én azt tanultam meg, hogy ez az út része és bele van kalkulálva az életbe. Mindenki átéli és ez a felismerés megnyugató:)