5 márc 2020

Vértessy-Koller Annamária

Posted Byuser_1

Comments0

A nevem Vértessy-Koller Annamária és a BlackRock Hungary Kft-nél dolgozom, mint Senior Cloud Software Engineer, Vice President, ami emberi nyelven annyit tesz, hogy egy felhő alapú szoftverkészítéssel foglalkozó fejlesztőcsapatot vezetek.

Mi a te szupererőd?

A “szupererőm” talán annyi, hogy szeretem az embereket, és mindenkiben találok valami szépet és hasznosat. Ez különösen fontos egy olyan szakmában, amiről – tévesen – az a hír járja, hogy gyakran csak szociálisan kihívásokkal küzdő emberek választják, akik jobban megértik magukat a számítógépekkel mint más emberekkel.

Mit gondolsz, mi ennek az iparágnak a legnagyobb vonzereje? És mik a leghamisabb mítoszok?

Szerintem a legnagyobb vonzerő az alkotás öröme. Mindenkiben, már kisgyerek kortól benne van a vágy, hogy létrehozzon valamit – és ebben a szakmában ez lehetséges. Napi szintű sikerélményt nyújt, amikor végre “életre kel” a program, amin dolgozol. Az a rész is gyönyörű, ahogyan a szoftverfejlesztés megtanítja az embernek a pontos, precíz kommunikációt, hiszen a számítógép mindig pontosan azt csinálja, amit mondasz neki (a programon keresztül, amit készítesz) és nem azt, amit szeretnél tőle. A leghamisabb mítosz talán az, hogy az ebben a szakmában dolgozó emberek csak ülnek naphosszat a képernyőket bámulva, szótlanul, fejükön fülhallgatóval, mert szinte már nem is érző emberi lények, hanem valami gépagyú robotok. Pedig itt pont ugyanolyan emberek dolgoznak, mint máshol. Sokfélék. Kedvesebbek és morcosabbak, hallgatagok és beszédesebbek. Pont úgy vannak barátságok és ellentétek, hosszú társasjátékestek és gokartozás mint más közösségekben.

Szerinted melyik lesz a következő évek meghatározó technológiája, és miért?

Nem hiszem, hogy egyetlen meghatározó technológia lesz. Az elmúlt években gombamód szaporodtak az új nyelvek, megközelítések, architektúrák: egyre több és többféle ez a szakma. Ez egy teljesen normális folyamat szerintem, ahogyan egyre több területen használják az informatikát, úgy egyre specializáltabb eszközökre, egyre egyedibb megoldásokra és egyre távolodó tudásterületekre lesz szükség. Véleményem szerint a szakosodásé a jövő, és minden szakterületen az a technológia fog vezetni – legalább is ideig-óráig – amelyik a leggyorsabb fejlesztést, leghatékonyabb működést és leggazdaságosabb fenntartást teszi lehetővé.

Reálisnak tartod, hogy kialakul egy virtuális valóságtér, ahol éljük az életünket? Ha reálisnak tartod, hogyan képzeled el és milyen érzéseket vált ki belőled? Ha nem, akkor miért nem?

Szerintem ez nem a jövő, ez már most is így van. Ha megnézzük, hogy a társadalmi és szociális kommunikáció és interakció mekkora hányada zajlik elektronikusan – és itt most nem csak a social media berkeire gondolok, hanem az elektronikus sajtóra, az ebook-okra, a virtuális webáruházakra, email-ekre, internetbankokra stb. – akkor már most is jól látható számot kapunk. És ez csak fokozódni fog az idő előrehaladtával, hiszen a természetes nemzedékváltásokkal együtt egyre fogy az a korosztály, aki nem ismeri, vagy ódzkodik ezektől a terektől, és egyre nő azok száma, akik természetesnek tartják a létezésüket, hiszen már úgy születtek, hogy ezek a virtuális terek is léteztek.

Hogyan fog változni a tanulás és tudásmegosztás a technológia hatására?

Erről a témáról pszichológiai és szociális kutatások százai látnak napvilágot manapság. Az mára már tudományos tény, hogy az emlékezet jelentősen átalakul, és a memoriter jellegű hivatkozásokat és emlékeket felváltják a hivatkozás jellegűek. Ez kb. azt jelenti, hogy nem a tényt tudjuk ma már, hanem azt, hogy hol és hogyan kell keresni az adott tényt. Ami a tudásmegosztást illeti, én csak reménykedni tudok. Emlékszem, amikor fiatal felnőtt voltam, anyukám egy Star Trek epizód után megkérdezte, hogy ez tényleg így van-e, valóság-e, amit a tévében láttuk. Eleinte furcsálltam a kérdést, de ha figyelembe vesszük, hogy ő még úgy szocializálódott, hogy a televízió csak tényeket – híreket, ismeretterjesztő műsorokat, nomeg a Jó ebédhez szól a nótát! – vetített, akkor nagyon is érthető. Azt gondolom, hogy most ugyanitt tartunk az Internettel: azt hisszük, hogy minden, ami ott van, az igaz. Legyen az akár a Wikipedia. Sokkal többet kellene kételkednünk, és figyelembe venni, hogy ahogyan egyre könnyebb “tudást” megosztani, úgy válik ez a “tudás” egyre megbízhatatlanabbá. De szerintem ezt idővel megtanuljuk. Az Internettől függetlenül azonban maga a technológia a tanulás, tanítás és tudásmegosztás végtelen lehetőségeit hordozza. Ha csak arra gondolok, hogy az óvodás kislányom úgy tudta meg még a télen, hogy hogyan néz ki az aranyeső, hogy az óvónéni megmutatta neki egy képen a telefonján, máris egyértelmű, hogy mire gondolok. A technológia segítségével képesek vagyunk sokkal több érzékszervre hatni egyidőben. amitől nem csak érdekesebb lesz a tanulás folyamata, de könnyebb is. Szintén elég sok tanulmány foglalkozik azzal például, hogy a kommunikáció milyen kis hányada zajlik csak verbálisan, és mennyivel nagyobb rész vizuálisan. Egyszerűen az agyunk úgy működik, hogy jobban megérti amit lát, mint amit hall. Tehát ha ki tudjuk aknázni a technológia nyújtotta lehetőségeket, akkor az egész oktatási / tanulási folyamatot klasszisokkal tudjuk egyszerűsíteni / gyorsítani és nem utolsó sorban élvezetesebbé tenni.

Szerinted milyen lesz a 2030-es években a modern oktatás?

Sajnos elég szkeptikus vagyok a tekintetben, hogy egy átlagos magyar iskola mennyit tud változni 10 év alatt. És ez szerintem nem első sorban az akarat (mert nyilván ők is szeretnének), hanem sokkal inkább a lehetőségek függvénye. Szeretném azt hinni, hogy mire a lányaim iskolásak lesznek, majd minden digitálisan fog működni, és érdekes, intenzív és gazdag órákban lesz részük; de ha arra gondolok, hogy ennek milyen anyagi és szakember előfeltételei vannak, akkor mindig az jön ki, hogy nem sokban fog különbözni a maitól. De talán majd 20 év múlva, vagy az unokáimnál.

Te magad kit tekintesz példaképnek, honnan merítesz inspirációt?

Nekem minden kolléga egy példakép, mert ősszintén hiszem, hogy mindenkitől lehet tanulni valamit. Mindenkinek van olyan erőssége, amiből saját maga építkezhet, és amit érdemes ellesni tőle, hogy Ő hogyan csinálja.

Mi a legnagyobb büszkeséged tech szakemberként?

Nyilván azt kellene válaszolnom, hogy Magyarország Schengen csatlakozásakor részese lehettem a Határőrizeti Rendszer megtervezésének és elkészítésének, de valójában nem ez az. Sokkal inkább az, hogy a 6 éves lányom tudja, mi az az algoritmus, képes előre tervezni és absztrakt módon gondolkodni, és olyan logikai problémákat megoldani, ami néhány felnőttnek is nehéz. És mindezt nem azért mert szuperintelligens, vagy csodagyerek. Csak kíváncsi, mint bármelyik társa, én meg szeretek válaszolni a kérdéseire.

Ha csak egy tanácsot adhatnál a lányoknak egy sikeres tech karrier elindításához, mi lenne az?

El kell dönteni és csinálni kell. Ez ilyen egyszerű.Őszintén szólva bármely karrierhez ennyi kell: akarat és hogy az ember ne hagyja magát, és ne hagyja abba. Csak csinálja.