5 márc 2020

Rákosi Fanni

Posted Byuser_1

Comments0

Rákosi Fanni vagyok, jelenleg a Starschema nevű szuper cégnél vagyok szoftverfejlesztő pozícióban. Érdekes helyzetben vagyok, mert a csapatom egy része Budapesten, míg a többiek Szegeden dolgoznak. Így velük távmunkában működünk együtt, gyakran párprogramozással egybekötve.

Mi a te szupererőd?

A szupererőm talán, hogy nem nagyon ijedek meg semmitől, szeretem a kihívásokat, és ritkán adok fel valamit. Ez a képesség nagyon jól jött főleg az IT pálya legelején, amikor az ember hajlamos még annál is bénábbnak gondolni magát mint amilyen…:)

Mi szerettél volna lenni?

Űrhajós vagy újságíró:)

Mi az, amivel nap, mint nap foglalkozol a munkahelyeden?

A csapatomnak és így nekem is nagyon sokféle munkám van, amiket gyakran akár párhuzamosan is csinálunk, úgyhogy soha nem unatkozunk.:) Van olyan munkánk, ami reményeink szerint sok-sok embernek segíthet később. Vannak emberek akik sajnos valamilyen oknál fogva süketek vagy némák, esetleg mindkettő. Ők hamar megtanulnak egy úgynevezett jelnyelvet, ami azt jelenti, hogy a szájuk helyett a kezükkel mutogatva beszélgetnek. Vannak okos emberek, akik ezeket a jeleket megtanítják egy-egy programnak, így az képes lefordítani, és olyan emberek is megérthetik a jeleket, akik nem tanulták azt. A rendszer amit mi csinálunk segíthet abban, hogy a tanítás és fordítás minél kényelmesebb és gyorsabb lehessen, és a sok-sok dolog ami kell ehhez egy helyen kényelmesen elérhető legyen. Egy másik rendszer amin dolgozunk, nagy cégeknek segít abban, hogy a rengeteg, sokféle munkához szükséges adatot rendszerezve lássák és könnyen megoszthassák egymással ha szükséges. Mintha lenne egy olyan szupererőd, hogy megnyomsz egy gombot, és egyből látod, hogy mi a házid aznapra, és ha van egy osztálytársad ő is egyből látja. De mondjuk a másik osztályba járó gyerek nem, hiszen neki úgyis más a házija. 🙂 Ezeknek a rendszereknek a kitalálása sok-sok idő és programozás, hiszen egészen onnantól kezdve, hogy hogy nézzen ki a gomb amit meg kell nyomni, egészen odáig hogy megtaláljuk a megfelelő adatokat nagyon sok mindenre gondolni kell. Ezt általában sokat beszélgetve, kávézva, együtt találjuk ki a csapattal, de még így is sokszor előfordul, hogy újraírunk egy-egy részt. De ez nem baj, mert egyre jobb és jobb lesz. 🙂 .

Mit gondolsz, mi ennek az iparágnak a legnagyobb vonzereje? És mik a leghamisabb mítoszok?

Ha valaki egy jó IT szakemberré válik, akkor gyakorlatilag kinyílik előtte a világ. Ezt nem csak abban az értelemben gondolom így, hogy bármelyik országba elmehet dolgozni. Előbb-utóbb a programozás az olvasás-írással egyenlően fontos tudás lesz, hiszen a szoftverek, programok az életünk szerves részeivé váltak az utóbbi évtizedekben. A másik szuper dolog, hogy az informatika menő lett, és egyre jobban dőlnek le az olyan mítoszok, mint hogy pl. csak a zsenikből lesznek programozók, vagy legalábbis matematikusnak illik lenni, meg hát persze a kedvencem, hogy inkább a férfiak szakmája ez mint a nőké….:) Emelett kellő tudással, és munkatapasztalattal jól is lehet keresni, de ami szerintem még fontosabb, hogy az IT cégek zöme mindent megtesz azért, hogy magukhoz csábítsák a programozókat, így elképesztően szuperek a munkakörülmények, a kötetlen munkaidőtől kezdve az ingyen kávé/gyümin át a masszázs és xbox szobákig….nem egy rossz élet:).

Szerinted melyik lesz a következő évek meghatározó technológiája, és miért?

A mesterséges intelligencia, kvantumszámítógépek, virtuális/kiterjesztett valóság kutatás/fejlesztés szerintem most nagyon pörögnek, a játékfejlesztők sokat kísérleteznek a minél élethűbb ábrázolásokkal, játékmenetekkel. Ez érthető is, ugyanis egyre magasabb az ingerküszöbünk, mindenki vágyik valami újra és hatalmas a verseny a konkurenciák között. Emellett minden olyan technológia ami az adatok tárolására, rendszerezésére való nagyon fontos lesz, hiszem rengeteg adatot “termelünk” manapság, aminek elképesztő értéke van a cégek számára.

Reálisnak tartod, hogy kialakul egy virtuális valóságtér, ahol éljük az életünket? Ha reálisnak tartod, hogyan képzeled el és milyen érzéseket vált ki belőled? Ha nem, akkor miért nem?

Inkább úgy tudnám elképzelni, hogy egyre inkább igénybe fogjuk venni a virtuális valóság adta lehetőségeket az élet különböző területein. Képzeljük el például ha az élménypedagógia szerves részévé válna, hogy a gyerekek akár földrajz, történelem, biológia órán testközelből figyelhetnének meg eseményeket a VR segítségével. Ugyanakkor persze morális kérdéseket is felvet, sokan pl. ellenzik az arra való törekvéseket, hogy akár a halott rokonainkkal “találkozhassunk” ilyen körülmények között. Az tény, hogy ezek a fejlesztések óriási hatással lehetnek a jövőnkre, és óvatosan kell bánnunk minden új technológiával. Emellett egyfajta virtuális valóságtér már most is létezik, a közösségi médiákban jellemzően sokan élnek egy másodlagos (vagy épp elsődleges) életet, cégek, üzletek, szolgáltatások a komplett marketing stratégiáikat építik a közösségi médiára, és hatalmas ereje van a virtuális közösségnek az információk terjesztésében. Számomra sokszor ijesztő, hogy egy-egy ember pillanatok alatt milliók számára válhat ismertté, szeretetté, de akár gyűlöltté is. A technológia elhúzott mellettünk, és a társadalom, oktatás nagyon lassan tud csak reagálni rá. Szerintem nagyon fontos lenne a jövőre nézve, hogy minél felelősségteljesebb felhasználókat neveljünk, ebben az IT szakembereknek és az oktatás szereplőinek is nagy szerepe lehet.

Hogyan fog változni a tanulás és tudásmegosztás a technológia hatására?

Már az én generációm is teljesen máshogy tanult mint a szüleink, és ez a változás egyre inkább felgyorsul. A lexikális tudás a korábbiakhoz képest háttérbe szorul, ehelyett az válik fontossá, hogy a rengeteg ránk zúduló adatból megtaláljuk a hasznos, igazi információt, azt be tudjuk illeszteni a meglévő tudásunkba, majd alkalmazni tudjuk a megoldásban. Külföldön régóta de Magyarországon is egyre inkább jellemző, hogy a munkahelyek a szakmai tudás mellett úgynevezett soft skillek meglétét is elvárják, fontos a jelentkező kommunikációs képessége, hogyan tud konfliktusokat kezelni, csapatban dolgozni. Ezek mind fejleszthető képességek, amik nagyon fontosak lesznek a későbbi munkában. Ezért azt gondolom, hogy az oktatásnak is változnia kell, hogy lépést tudjon tartani ezekkel az elvárásokkal. A tudásmegosztás pedig sokkal egyszerűbb mint bármikor: applikációk, weboldalak, online oktatás, szinte végtelen a lehetőségek tárháza. A tizenévesek egymásnak és maguknak fejlesztenek érettségire felkészítő appokat, házifeladat megosztó oldalt, szakdolgozatok ma már nem születnek google nélkül, alapjaiban változott meg tehát minden.

Szerinted milyen lesz a 2030-es években a modern oktatás?

Ahol nyitottak az új eszközök bevezetésére, ott nagy változások lesznek. A hagyományos frontális oktatás szerintem előbb-utóbb teljesen meg fog szűnni, és sokkal gyakorlatiasabb “terepmunka” jellegű feladatok lesznek. Sokan ellenséget látnak a mobilokban, tabletekben de megfelelően használva valójában óriási lehetőségek vannak bennük. Ezekhez a fejlesztésekhez azonban nem csak eszközökre, de megfelelően felkészült pedagógusokra is szükség van, amihez képzések, workshopok is kellenek. Képzeljük el, hogy egy gimnáziumi osztályban az a feladat, hogy a diákoknak 2 csapatban meg kell tervezniük egy komplett kampányt mondjuk két különböző üdítőital márkának. Maguk között osztják ki a feladatokat, a munkamenetet, tervet készítenek a közösségi médiahasználattól kezdve a piackutatáson át, az italok cukortartamának az összemérésén keresztül egészen a bemutatóig/érvelésekig. A terméknek csinálhatnak akár egy weboldalt is (és akkor az informatikát is lefedtük:)), a lényeg, hogy a pedagógus szerepe inkább segítő, mint irányító. Az én fejemben a modern oktatás tele lenne ilyesmi feladatokkal, és remélem, hogy 2030-ra közelebb leszünk ehhez a célhoz.

Te magad kit tekintesz példaképnek, honnan merítesz inspirációt?

Nagy szerencsém van, mert leginkább a közvetlen munkatársaimtól. Elképesztően jó szakemberekkel és személyiségekkel dolgozom együtt, akiktől rengeteget tudok tanulni. Nagyon támogató és jó a légkör, és talán ez a legfontosabb. Emelett sokszor nézek youtube videókat programozásról, programozokról akik pl. a google-nél, facebooknál dolgoznak és mesélnek a tapasztalatikról, olyankor mindig kedvet kapok, hogy kicsit átnézzek néhány gondolkodós feladatot. Illetve remek inspiráció tud lenni, mikor a főnököd az ügyfél demó előtt félórával szól, hogy valamit még gyorsan ki kéne javítani…szeretjük a kihívásokat:)

Mi a legnagyobb büszkeséged tech szakemberként?

Mindig az aktuális legújabb sikerélmény. Ez lehet az ha megértek és megoldok egy problémát amit előtte nem, vagy egy jól sikerült demó az ügyfélnek. Amire igazán büszke vagyok, az az hogy úgy érzem a csapat 100%-os tagja vagyok juniorként is, az elvárások és felelősség mellett ez azt is jelenti, hogy van lehetőségem az önállóságra és a fejlődésre.