5 márc 2020

Rimay Zoé

Posted Byuser_1

Comments0

Zoé vagyok, a Morgan Stanley egy piaci adatokat fogadó és továbbító technológia csapatában dolgozok szoftverfejlesztőként, vagy más szóhasználattal: programozóként.

Mi a te szupererőd?

A szerelem hobbim és szupererőm egyaránt az oktatás, mentorálás. Ahol csak lehet, matekot és programozást tanítok, és a cég színeiben is mentorálok több lányt, egyetemista és gimnazista korosztályból általában. Szerintem egész jól el tudom mindkét tudományt magyarázni bárkinek 🙂 de emellett lány focicsapatot is mentoralok, és időnként önvédelmet oktatok.

Mi szerettél volna lenni?

Kiskoromban hosszú évekig nagyon komolyan építészmérnök szerettem volna lenni. Aztán rájöttem, hogy ahhoz rengeteget kellene (és ráadásul nagyon jól) rajzolni, ami nekem nem is ment, és nem is szerettem.

Mi az, amivel nap, mint nap foglalkozol a munkahelyeden?

A tôzsdén a kereskedôk nap mint nap rengeteg pénz sorsáról döntenek, ez tartja az egész világgazdaságot mozgásban és életben. Az én csapatom arról gondoskodik, hogy ezek az emberek mindig rendelkezzenek a legmegbízhatóbb adatokkal, hogy a legjobb döntéseket hozhassák meg. Ez azért is nagyon izgalmas, mert az amerikai, európai és ázsiai tôzsdén is vannak a kereskedôkkel közvetlenül együtt dolgozó munkatársaim, akik így a világ bármely pontjáról kérhetnek segítséget, ráadásul bármikor. Az ô támogatásukhoz nagyon okos és nagyon megbízható kódokat kell írni, ráadásul bármikor és bárhonnan, akár a mobilomról is, a tengerpartról, ha épp úgy adódna…

Mit gondolsz, mi ennek az iparágnak a legnagyobb vonzereje? És mik a leghamisabb mítoszok?

Nekem személyesen a rugalmasság és nemzetköziség tetszik a legjobban. Helyileg és eszközileg nincs megkötve a kezem: tudok dolgozni az irodából számítógépről, otthon laptopról, vagy egy kis tengerparti kávézóból, az iPad-em használva (sőt, ha nagyon hirtelen kell valami, akár a mobilomról is…). Emellett pedig ugyanúgy vannak magyar, mint amerikai, angol, vietnami vagy éppen ausztrál munkatársaim is, akikkel napi szinten együtt dolgozok. Egy mitosz, hogy a programozó egész nap csak ül a gépe előtt és kódokat pötyög. A valóságban vannak megbeszélések, tervezések, kávészünetek is, meg azért az alvás és kikapcsolódás is fontos 🙂 Ráadásul egyre több munkahelyen már fel tudod az asztalod emelni, így akár állva is lehet dolgozni, hogy ne terheld annyit a hátad.

Szerinted melyik lesz a következő évek meghatározó technológiája, és miért?

A mesterséges intelligencia szerintem nem véletlenül felkapott téma mostanában, bár néha még pontosan nem is tudjuk, mit értünk alatta. Annyit én szinte biztosra veszek, hogy rengeteg minden automatizálódni fog a közeljövőben, így sok minden hatékonyabb, biztonságosabb lesz, ugyanakkor bizonyos munkaköröket át kell majd alakítani emiatt. A tömegközlekedést például teljesen el tudom önvezető buszokkal és metrókkal képzelni, ahol (mint a négyes metró eseteben) egy központi vezérlőteremből irányítják emberek a járatokat.

Reálisnak tartod, hogy kialakul egy virtuális valóságtér, ahol éljük az életünket? Ha reálisnak tartod, hogyan képzeled el és milyen érzéseket vált ki belőled? Ha nem, akkor miért nem?

Részben szerintem már ki is alakult egy virtuális valóságtér, hiszen rengetegen egész nap csak a mobiljukat nyomkodva élnek, közvetlen személyes kapcsolataik nem is nagyon vannak, maximum a suliban, munkahelyen fizikailag ott ülnek, de közben az online énjük teljesen más világban él. Másrészről viszont nem tartom valószínűnek, hogy valaha is elérjük a Ready Player One-hoz hasonló szintet, mikor csak otthon a gamer székembe süppedve mászkálok és “élek” egy online térben, és legfeljebb aludni szállok ki… Pár ember lehet, hogy eljut erre a szintre majd, de a nagy többségnek szerintem igénye van a személyes kapcsolatokra, testmozgásra, friss levegőre, állatokra, természetre. És bár egyre jobban lehet ezeket szimulálni, én személyesen biztosan nem mondanék le az igazi életről egy online érdekében…

Hogyan fog változni a tanulás és tudásmegosztás a technológia hatására?

Egyre több online egyetem mellett szerintem középiskolák is áttérnek majd az online kurzusokra (legalább részben). Már most hatalmas információmennyiség érhető el online, de szerintem nincs jelenleg túl jól rendszerezve. Azt várom, hogy valahogy ez a tudás kategorizálódjon, rendszereződjön. Ráadásul már nincs szükség mindent otthon megnézni, kinyomtatni, kimásolni, hiszen a “tudás” egyetlen kattintással elérhető bármikor a mobilunkon, óránkon, hűtőszekrényünkön, gyakorlatilag bárhol. Nem vagyunk többé számítógépekhez kötve.

Szerinted milyen lesz a 2030-es években a modern oktatás?

Én azt várnám, hogy modulokba rendeződjön a tanítás, és a diákok szabadabban oszthathassák be a tanulmányi idejüket, az alapján, ami őket éppen jobban érdekli. Könnyen el tudom képzelni online osztályok létrejöttét, akár úgy is, hogy heti 2-3 nap otthonról, online tanításban folyjon, és az iskolába csak a maradék 2-3 napon kelljen beülni, de én ehhez a részhez is ragaszkodnék. Szerintem nagyon fontos a személyes kapcsolat, az emberekkel való együtt dolgozás, tanulás.

Te magad kit tekintesz példaképnek, honnan merítesz inspirációt?

Nincs egy kifejezett példaképem, több különböző személyt tisztelek nagyon – vagy legalábbis egy-egy megnyilvánulásukat -, különböző területekről, különböző okokból, de most nem nagyon tudok példát mondani.

Mi a legnagyobb büszkeséged tech szakemberként?

Büszke vagyok arra, hogy ez nem csak egy kiváltság számomra, ami keveseknek adatik meg, hogy programozóként dolgozhatok, hanem igenis mindenki előtt nyitva áll a kapu, hogy erre az útra térjen. Manapság már mindenki számára elérhetőek a források, anyagok, amiknek segítségével el lehet indulni a programozók életútján. Lányoknak, fiúknak, időseknek, fiataloknak, gazdagoknak, szegényeknek, bárkinek.

Ha csak egy tanácsot adhatnál a lányoknak egy sikeres tech karrier elindításához, mi lenne az?

Azt csináld, amit szeretsz! Ha tudod, hogy ez a tech számodra, senkit és semmit ne hagyj, hogy az utadat állja! Viszont legyél kitartó is. Ha nem jön minden egyől úgy, ahogy elképzelted, az még nem jelenti azt, hogy mindennek vége. Küzdj, és meglesz a jutalma 🙂