Zengő Andrea

Zengő Andrea vagyok, a Transcom globális információbiztonsági vezetője. Ezen kívül a WITSEC (nők az IT biztonságban) egyesület egyik alapítója és az egyesület elnöke, az ISACA Budapest Chapter elnökségének tagja, illetve az ISC2 elnökségének is tagja vagyok. Ezek a szervezetek mind az információbiztonság területén dolgoznak. Ebből is látszik azt hiszem, hogy nekem az informatika, az információ biztonság a hobbim igazából, nem csak a munkám.

Mi a te szupererőd?

Sokan kérdezik, hogyan tudok ennyi mindenre időt és energiát szakítani, és talán ezen keresztül tudnám megfogalmazni, mi az én “szupererőm”. Ha hiszek valamiben, a fontosságában, akkor én tűzőn-vízen keresztül viszem, nem ismerek olyat, hogy nem lehet. Mindig megtalálom a módját, hogyan lehet mégis, és ehhez ilyenkor úgy érzem végtelen energia áll rendelkezésemre. Sokszor hallottam már azt is, hogy olyan a kisugárzásom, hogy nem lehet nem észrevenni, ha egy szobában jelen vagyok. Lehet, ez ennek az energiának köszönhető.

Mi szerettél volna lenni?

Mi az, amivel nap, mint nap foglalkozol a munkahelyeden?

A munkámat bárhonnan el tudom végezni, hiszen csak internet és laptop kell hozzá. Egy olyan csapatot vezetek, amelynek a tagjai a világ több pontján ülnek, így majdhogynem mindig on-line tartjuk a kapcsolatot. Ez azért izgalmas, mert az időeltolódások miatt mindig van a beszélgetéseinknél olyan, aki jó reggelt, van aki szép napot és van, aki szép estét kíván. A csapatunk feladata az, hogy meghatározza, milyen biztonsági megoldásokra van szüksége a cégünknek ahhoz, hogy az ügyfeleink és a cégünk adatai biztonságban legyenek a nap 24 órájában és az év minden napján. Sok olyan tevékenységet végzünk nagyban, amit bizonyára ti is kicsiben. Amikor otthon a gépetekre víruskergetőt tesztek, az is egy ilyen kontrol. Amikor az otthoni WIFI router jelszavát átírjátok egy nehezen kitalálhatóra, az is. Ezeket technikai kontrolloknak nevezzük, és számtalan hasonlót alkalmazunk. Amikor azt mérlegeli a családotok, hogy az éves síelés előtt milyen biztosítást kössetek, az is egy ilyen tevékenység, amit nagyban kockázatelemzésnek hívunk. Amikor a szüleitek arra kérnek, hogy az utcán ne álljatok szóba idegennel, akkor egy szabályt alkotnak a védelmetek érdekében, amit be kell tartani. A vállalatoknál is vannak ilyen szabályok, amelyek megfogalmazása ás betartatása szintén a mi feladatunk, hiszen ezek is segítenek abban, hogy meg tudjuk védeni az adatokat. És ha ezek unalmasnak tűnnek is, ne gondoljátok, hogy nem történnek izgalmak dolgok is. Például amikor egy általunk telepített védelem jelzi, hogy itt bizony valami csúnya dolog történik, valaki próbálkozik az adatokat megszerezni, akkor bizony nekünk kell utána járni, mi is történik vagy történt. Ezt hívják incidens kezelésnek. És problémák nem csak ilyen formában érkezhetnek. Nekünk kell segíteni a szervezetnek, hogy felkészüljön az olyan esetek megfelelő kezelésére is, mint amikor vulkán kitörés miatt nem tudnak a kollegák eljutni a munkahelyükre, mert a szálló pernye tönkreteszi az autóikat és a repülő forgalmat is korlátozzák. (Most januárban ez be is következett.) És mivel a technika folyamatosan fejlődik, nekünk is folyamatosan fejlődni kell. A tanulás nem állhat meg, hiszen az új támadási formákat és az új technológiákat meg kell ismerni és meg kell tudni tervezni illetve üzemeltetni a védelmet ebben a folyton változó környezetben. Egy biztos, unalomban sosincs részünk!

Mit gondolsz, mi ennek az iparágnak a legnagyobb vonzereje? És mik a leghamisabb mítoszok?

Ebben az iparágban annyi terület és lehetőség lakozik, hogy lehetetlen megunni. Számtalan új ajtó nyílik benne minden nap, ahogy a technológia fejlődik. És nem minden ágához szükséges mély technikai ismeret. Rendkívül lebilincselő és kreatív, és bár vannak benne unalmas részek, azokon is átvisz a lelkesedés, ha a célunkat el szeretnénk érni. Sokan jönnek hozzánk, akik csak azt látják, hogy az információ biztonság egyenlő a hekkerek világával és így ők is azok szeretnének lenni. Aztán olyanok is, akik azt mondják, ők sosem voltak jók matematikából és nem való nekik ez a terület, mert nem képesek megérteni. Számtalan ellenpéldával tudunk nekik szolgálni. És persze ez a terület sem való mindenkinek. Mik a leghamisabb mítoszok? Amikor azt hallom, hogy gyermekem, te nem vagy való mérnöknek, hiszen LÁNY vagy, na ez a legkárosabb mítosz. Ha ezen túllépünk, akkor a következő, amivel le kell számolni, az a hekkerek kapcsán kialakult kép. Ne az amerikai mozifilmeket vegyük alapul ezek kapcsán, mert a valóság nem „odaát” van. Másik nagy vonzerő a sok pénz ígérte. Mindenhonnan azt hallani, legyél informatikus, mert ott lehet ám sokat keresni! Igen, lehet jól keresni a szakmában. Amennyiben az illető már rendelkezik egy jó szakmai referenciával és alapos, megbízható tudással. Ha hajlandó sokat és kitartóan dolgozni. A motiváció és alázat alapvetően fontos ebben szakmában IS.

Szerinted melyik lesz a következő évek meghatározó technológiája, és miért?

Rendkívüli mértékben terjed a virtuális valóság, amely nagyon sok iparágban a játékiparon túl is egyre inkább tért hódít magának. A mesterséges intelligencia a másik nagyon fejlődő terület. Napjainkban is jelenlévő probléma a big data, azaz a nagy mennyiségű adatok kezelése és az adatbányászat, illetve a business intelligencia (BI) amelyek egyre inkább előre törnek. Az információ hatalom, és bár jelenleg is rengeteg adattal rendelkezünk, amelyeket kezelni, értelmezni, és a kinyert tudást alkalmazni kell. Ezek mentén fejlődik a közlekedés, megjelennek az okos városok, az összekapcsolt rendszerek, a mindenhol elérhető egészségügyi adatok, és ha nem vigyázunk, a totális ellenőrzés.

Reálisnak tartod, hogy kialakul egy virtuális valóságtér, ahol éljük az életünket? Ha reálisnak tartod, hogyan képzeled el és milyen érzéseket vált ki belőled? Ha nem, akkor miért nem?

A virtuális valóság már itt van. A gyermekeink már ebben élnek. Igaz, még csak a különböző eszközeik segítségével, de a mai tinik már nem tudnak élni mobil eszköz és internet nélkül. Ezen keresztül tartják a kapcsolataikat és ezen keresztül kommunikálnak. A hagyományos kapcsolatok szerepe kezd elveszni, amely nagyon szomorú és veszélyes is meglátásom szerint. Azonban ez nem csak őket érinti. Megjelent az otthoni távmunka is. Én is nagyrészt így dolgozom, és nagyon kényelmes. De ugyanakkor elszigetel. A kollegáimmal megbeszéltük, hogy legalább a héten egyszer tartunk egy „irodai napot”, amikor mindenki, aki tud bemegy, és közösen ebédelünk és személyesen dolgozunk együtt, nem csak a virtuális megbeszéléseken keresztül. Ehhez arra van szükség, hogy megtaláljuk az egészséges egyensúlyt a személyes és virtuális világban mind a munkában, mind a magánéletben. Különben nagyon káros hatásai lesznek. Arra is vigyázni kell, hogy ne keverjük a virtuális valóságot a körülöttünk lévő valósággal. A virtuális valóság mindig vonzó, hiszen bárki lehet belőlünk. Mint a Ready Player One főszereplői, ők sem a valós arcukat mutatták minden esetben, egy másik világot építettek maguknak. Azonban a körülöttünk lévő világ is számos csodát rejt, ne feledkezzünk meg róla és ennek a felfedezésére is szenteljünk időt.

Hogyan fog változni a tanulás és tudásmegosztás a technológia hatására?

Már a jelenben is látszik, hogy a meglévő oktatási módszerek alkalmatlanok a fialatok motivációjának fenntartására, a figyelem felkeltésére és megtartására. Rengeteg tudás van felhalmozva, amelyeket meg kell tanulni használni. Már nem a lexikális tudásra kellene összpontosítani, és azt „bemagoltatni”, hanem egy stabil alapot építve megtanítani ezen tudásbázisok, tudásmegosztó technológiák használatát. A jövőben olyan szakemberekre lesz szükség, akik összefüggéseiben tudják átlátni a területüket, illetve szakértőivé válnak egyes területeknek oly módon, hogy ezen tudásbázisok segítségével fel tudják építeni a saját tudásukat. Ebben szükséges őket támogatni és segíteni, nem egy uniformizált oktatás kereteibe belekényszerítve a meglévő kreativitásukat és motivációjukat kiölve lökdösni előre őket az iskolarendszerben. Már most is más a világ, hiszen azok a szakkönyvek, amelyek korábban, amikor kezdtem a szakmát kincsnek számítottak, és megfizethetetlenek és/vagy elérhetetlenek voltak, azok most már karnyújtásnyira kerültek. Amit meg kell hozzájuk tanulni, az az angol nyelv. Vagy az orosz. Azóta megjelentek az oktató szoftverek, a virtuális térben mérnöki és orvosi tudást bemutató és oktató rendszerek. A jövő már itt kopogtat az ajtón, be kellene engedni.

Szerinted milyen lesz a 2030-es években a modern oktatás?

Nagyon remélem, hogy nem lesz teljesen virtuális, mert a gyerekeket kis koruktól fogva társas lénnyé is kell nevelni. Én azt tudom elképzelni, hogy már óvodás korban megkezdődik a gyerekek „oktatása”, ám játékos formában és a közösség építést célozva elsődlegesen. Bízom benne, hogy a kézírás nem fog kihalni, bár a két fiamat és az írásképüket nézve kétséges… Az iskolákban a gyerekek kezdetben az alapokat együtt tanulják majd. Olvasás, írás, matematika, természetismeret. Már korán elkezdik felmérni a gyerekek erősségeit, készségeit és ezeket erősítve válik az oktatás személyre szabottá. A készség tantárgyak megmaradnak, és a testnevelés is. Viszont szakítunk a tankönyvek cipelésének hagyományával. A gyerekek elektronikus jegyzeteket használnak, a könyveik is ilyenekké válnak. Amelyek interaktív módon jelenítik meg a tananyagot. Megszűnnek a tantárgyi keretek, és akár több tantárgyat érintő projekteken is dolgoznak a gyerekek, hogy meglássák és megértsék az összefüggéseket és a logikus gondolkodást. És ebben a virtuális valóság is a segítségükre siet. Meg lehet benne mutatni letűnt korokat, építészeti stílusokat, matematikai modelleket, bármit. Ha működés közben látják, sokkal jobban megragadhat.

Te magad kit tekintesz példaképnek, honnan merítesz inspirációt?

Gyerekfejjel sokszor elkísértem édesapámat a munkahelyére és volt, amikor tárgyalásokra is. Ott ültem hátul és vártam, hogy elindulhassunk haza. De közben azt is éreztem, hogy én is ilyen szakember szeretnék lenni, akire ennyi ember felnéz, akinek a szakmai tudása etalon volt a maga területén. Villamosmérnök volt. Főmérnökként dolgozott. Nekem ő a példaképem. S bár nincs már velünk, arra emlékszem, amikor utoljára beszélgettünk, azt mondta, hogy látja, amit csinálok, az nekem több, mint munka, az nekem az életem. Ugyanakkor példaképem mindenki, aki ebben a szakmában velem együtt dolgozik és hasonló hittel és odaadással végzi a munkáját. A hölgyek a WITSEC csapatban, a híres hölgyek a történelem során, vagy akár napjainkban. Sokan vannak, akik példaképként ott vannak körülöttem, és én hálás vagyok, hogy ismerhetem őket.

Mi a legnagyobb büszkeséged tech szakemberként?

Ha csak egy tanácsot adhatnál a lányoknak egy sikeres tech karrier elindításához, mi lenne az?

Azért válaszd ezt a karriert, mert ez a szíved vágya, mert ebben érzed jól magad, mert ez vonz, mert érzed – te és legbelül -, hogy ez te vagy. És ha választottál, akkor higgy magadban, mert képes vagy rá. Ha lehetőséged van, keress egy mentort, aki támogat majd az utadon. Együtt könnyebb.