5 márc 2020

Balyi Györgyi

Posted Byuser_1

Comments0

Balyi Györgyi vagyok, az ELMŰ Hálózati Kft-nél a Tervező Üzemet vezetem. Jelenleg 35-en tevékenykedünk az üzemben. Fantasztikus kis közösséget alkotunk, véleményem szerint ez a kis csapat irígylésre méltó. Úgy gondolom nélkülük én most nem írnék ide bemutatkozást. Vezetőjük vagyok, de mégis együtt vagyunk csapat. Szerintem ebben van a szupererő, és ehhez kellenek a fiatalok és TI, akik olvassátok.

Mi szerettél volna lenni?

Csillagász vagy atomfizikus 🙂

Mi az, amivel nap, mint nap foglalkozol a munkahelyeden?

Sokszor mondják, hogy ha áram van, minden van. És tényleg. Szinte már természetes, hogy bármit csinálunk a mindennapi rutinunkban, (és most egyszerű dolgokra gondolok mint pl telefon töltés) azt meg tudjuk tenni. Nem gondolunk bele a miért és hogyanba, csak akkor, ha nincs. Mi nap, mint nap azon dolgozunk, hogy ne is kelljen belegondolni abba, ha nincs áram. Ha nem tudod tölteni a telefont, nem tudod bekapcsolni a számítógépet, vagy egyszerüen csak este nem tudnál olvasni a lámpa mellett. Hálózatokat tervezünk, minden feszültségszinten, de nem a lakásokban. Minden nap elmész a vas vagy beton vagy akár fa oszlopok, vagy a földben nem is látható kábelek, transzformátor állomások mellett, amik a te mindennapi már említett rutinodat szolgálják ki. Kis csapatunk ezeket a hálózati elemeket és energiaellátásokat tervezi. A munkánkat bárhonnan el tudnánk végezni, hiszen csak internet és laptop kell hozzá, de a rendkívűli csapat mindenki számára vonzóbb. Tervezéshez különböző számitógépes programokat használunk, ha kell számolunk. Mindenhez gépet használnuk, már nincs kézzel készített terv. Egyeztetünk, felmérünk emberekkel beszélünk. Összetett és érdekes munka a mienk.

Mit gondolsz, mi ennek az iparágnak a legnagyobb vonzereje? És mik a leghamisabb mítoszok?

Hamis mítosznak azt mondanám, hogy férfias a szakma. Nők is egyértelműen jók benne, csak máshogyan gondolkoznak, máshonnan közelítenek meg problémákat, és hoznak döntéseket. A vonzereje számomra már általános iskolában kiderült. Vonzódtam a természettudományokhoz, mert reálisnak életszerűnek tartottam.

Szerinted melyik lesz a következő évek meghatározó technológiája, és miért?

Informatika, a digitalizáció és az ehhez kapcsolodó tudás már a 21. század.

Reálisnak tartod, hogy kialakul egy virtuális valóságtér, ahol éljük az életünket? Ha reálisnak tartod, hogyan képzeled el és milyen érzéseket vált ki belőled? Ha nem, akkor miért nem?

Reálisnak tartom, és valószínű ez lesz a jövő, de nem szeretném, ha ez egy bizonyos szintet meghaladna. A virtuális világ nem egyenlő a valósággal, és sajnos véleményem szerint ezt nem feltétlen fogja jól lekezelni a társadalom.

Hogyan fog változni a tanulás és tudásmegosztás a technológia hatására?

Biztos, hogy a technikai fejlődés a számítástechnika és a virtuális tanulás felé tolja a tudásmegosztást is. Minden számítógépeken és okostelefonokon fog lassan történni, emberi jelenlét nélkül.

Szerinted milyen lesz a 2030-es években a modern oktatás?

Egyik szemem sír a másik nevet amikor kimondom, hogyan szeretném, hogy legyen. Egyrészt örülnék, ha a gyerekeknek nem kéne bejárni, és tényleg egy virtuális oktatás felé mozdulnánk, ahol össze lenne kapcsolva az összes gyerek és tanár. Viszont a másik szemem sírna a közösség és az emberi kapcsolatok kialakításának hiánya miatt.

Te magad kit tekintesz példaképnek, honnan merítesz inspirációt?

Nekem mindig is a nagypapám volt a példaképem, miatta lettem mérnök, és a mai napig ő az akire felnézek.

Mi a legnagyobb büszkeséged tech szakemberként?

Erre szerintem elég nehéz röviden válaszolni. Büszke vagyok mindenre amit eddig elértem.

Ha csak egy tanácsot adhatnál a lányoknak egy sikeres tech karrier elindításához, mi lenne az?

Legyenek bátrak, és amit szeretnének elérni, vagy gondoltak rá de hezitálnak esetleg előítéletek vagy bármi más miatt, azt ne csak próbálják, csinálják is meg.