5 márc 2020

Csorba Laura

Posted Byuser_1

Comments0

Csorba Laura vagyok, IT projekt menedzser a Sony-nál. A projekteken, amin dolgozom egy olyan szoftvert készítünk, amivel a híradó szerkesztését segítjük, például a felvett videók vágását vagy a hírközvetítést, sugárzást tradicionálisan a TV-ben és online. Az ügyfeleink hírügynökségek és TV-k szerte Európában.

Mi a te szupererőd?

A szupererőm, hogy nem jövök zavarba, ha én vagyok az egyetlen nő a teremben.

Mi szerettél volna lenni?

Ügyvéd vagy üzletasszony (így neveztem a TV-ben látott felhőkarcolókban dolgozó csinosan öltözött nőket)

Mi az, amivel nap, mint nap foglalkozol a munkahelyeden?

A feladatom, hogy a világ különböző országaiban ülő csapattagok munkáját összehangoljam. Van egy fél éves vagy egyéves projektterv és az én feladatom, hogy a végére érjünk, úgy hogy mindenki elvégezte a saját részét (pl hogy a fejlesztők elkészítik a szoftververziót az adott határidőre). Tudnom kell, hogy ki mit csinál éppen és ha azt befejezte, mit fog azután csinálni.
Mindennap sokat beszélek, kérdezek, általában online. Meg kell tudnom a csapattagoktól, hogy hogy haladnak, mik a nehézségek vagy sokszor ők találnak meg engem és kérnek segítséget valamiben. Az én feladatom kinyomozni, hogy ki tudja előrmozdítani a dolgokat, ha elakadtunk. Én beszélek az ügyféllel és képviselem a csapatot, tájékoztatok mindenkit arról, hogy a terv szerint haladunk-e.

Mit gondolsz, mi ennek az iparágnak a legnagyobb vonzereje? És mik a leghamisabb mítoszok?

A legnagyobb vonzerőnek azt látom, hogy nagy változásokat lehet elérni. Emiatt mindenkit érdekel, szeretné érteni és nyomon követni a legújabb trendeket. A vállalatok, a kormányok vagy nemzetközi szervezetek, egyszerűen nincs olyan hely, ahol IT szakemberre nincs szükség. A leghamisabb mítosz szerintem az, hogy csak visszahúzódó kockák, fura emberek dolgoznak IT-ban.

Szerinted melyik lesz a következő évek meghatározó technológiája, és miért?

Szerintem a felhalmozott információi tömeg hatékonyabb és jobb felhasználása, értelmezése, a big data vonal lesz a meghatározó a jövőben. Már most nagy érdeklődésnek örvend, viszont sok a kiaknázatlan terület, ezért vonzza azokat a szakembereket is akik valami újat és nagyot akarnak alkotni.

Reálisnak tartod, hogy kialakul egy virtuális valóságtér, ahol éljük az életünket? Ha reálisnak tartod, hogyan képzeled el és milyen érzéseket vált ki belőled? Ha nem, akkor miért nem?

Azt hiszem már van egy virtuális valóságtér, ahol például a nemzetközi megbeszéléseket tartjuk multinacionális vállalatoknál. Van, hogy a munkanapon nagy részét itt töltöm, a kínai csapattal a következő szoftververzió kiadását tervezzük, majd utána a német ügyféllel a tesztelés menetét beszéljük át. Szerintem ez a tér sokkal valóságosabbá alakul majd, éppen a nemzetközi együttműködések fontossága miatt. Engem kicsit elgondolkodtat azért, hogy ez milyen hatással van/lesz a személyiségünkre, például ugyanazt megtesszük-e itt amit a való életben tennénk? Ugyanolyan felelősséggel vállaljuk-e magunkat és tetteinket itt, mint a valóságban?

Hogyan fog változni a tanulás és tudásmegosztás a technológia hatására?

A tanulás már ma sem, de a jövőben talán még kevésbé lesz egy olyan folyamat, ami a diploma megszerzéséig tart. A technológia folyamatosan megújítja a munkafolyamatainkat és átalakítja az életünket. Képesnek kell lennünk ehhez alkalmazkodni, ezért állandóan szükség van a tudásmegosztásra és tanulásra. A technológia képes összekapcsolni embereket bárhonnan, ezért az egymástól tanulás akadályait lebontja és a klasszikus ‘tantermi’ tanulást is forradalmasítja a virtuális tér létrehozásával.

Szerinted milyen lesz a 2030-es években a modern oktatás?

A modern oktatásnak szerintem nagy felelőssége lesz abban, hogy foglalkozzon azzal, hogyan lehet hatékonyan keresni, szűrni és használni a mérhetetlen mennyiségű információt, ami rendelkezésünkre áll. Az oktatásnak foglalkoznia kell annak a képességnek az elsajátításával, hogy hogyan bánjunk az információval, hogy meg tudjuk különböztetni a tényeket a véleményektől például és hogyan használjuk jól és jogszerűen a technológia adta lehetőségeket.

Te magad kit tekintesz példaképnek, honnan merítesz inspirációt?

Szerencsés vagyok, mert eddig olyan főnökök mellett dolgoztam, akik szakmai példaképek számomra, rengeteget tanultam és tanulok tőlük, figyelek arra, amit és ahogy csinálnak és ha van lehetőségem, kérdezek. Inspirálni egy-egy önéletrajzi regény is tud, ami megmutatja a teljes életutat, a nehézségeket és a tanulságokat, a munkát, ami a siker mögött van. Az egy teljesen más perspektíva, segít nekem is néha messzebbről nézni a problémákat.

Mi a legnagyobb büszkeséged tech szakemberként?

Dolgoztam egy olyan jordániai banki projekten projektmenedzserként, ahol a pénzügyi ismereteket két cseh szakértő hozta, ezt egyeztettük a jordán bankban dolgozókkal, majd a folyamatokat a magyar kollégák definiálták és végül fejlesztették le. Ezután a helyszíni telepítésre pont a böjt időszak, a Ramadán alatt került sor, a magyar és a jordán projekttagokkal együtt. Ez a multikulturális együttműködés nagy büszkeségem, sokat tanultam belőle, legfőképpen azt, hogy a szakmai nyelv (például az IT nyelve vagy a nemzetközi pénzügyi előírásoké) az tényleg közös nyelv.

Ha csak egy tanácsot adhatnál a lányoknak egy sikeres tech karrier elindításához, mi lenne az?

Legyél türelmes magaddal, lehet hogy nem az első feladat, az első munkahely lesz a világmegváltó, de mindenből tudsz tanulni és tovább építkezni. Fogalmazd meg magadnak mi az álmod, mi a célod és ezt tartsd észben, hogy efelé haladj, amikor lépsz.