5 márc 2020

Király Marianna

Posted Byuser_1

Comments0

Király Marianna vagyok, Stanford University, tudományos kutató (research scientist), művész (enkausztika).

Mi a te szupererőd?

Nem tudom, hogy ez szupererőnek számít-e, de legnagyobb erősségem talán, hogy minden érdekel és ezért rengeteget olvasok/ tájékozódom. Mivel folyton rengeteg dolog jár a fejemben, így elég gyakori, hogy olyan új asszociációim támadnak, amik másnak azelőtt nem jutottak eszébe. A kreativitás tudásban és kíváncsiságban gyökerezik!

Mi szerettél volna lenni?

Fogorvos 😉

Mi az, amivel nap, mint nap foglalkozol a munkahelyeden?

Agykutató vagyok, azt próbálom felderíteni, hogy az agyban levő idegsejtek milyen mechanizmusok útján kommunikálnak egymással. Ez nélkülözhetetlen a jövőbeli gyógyszerfejlesztéshez – amíg nem értjük, hogy hogyan működik valami, addig biztosan nem tudjuk hatékonyan megjavítani (pl. Alzheimer’s szindróma).

Mit gondolsz, mi ennek az iparágnak a legnagyobb vonzereje? És mik a leghamisabb mítoszok?

Elsőként felfedezni valami újat és megosztani a világgal óriási privilégium és egy eufórikus érzés is egyben. Agykutatóként az is motivál, hogy egy picit hozzájáruljak ahhoz, hogy az emberiség jobban megismerje és megértse a saját működését. A leghamisabb mítosz talán az, hogy zseninek vagy kivételes tehetségnek kell lenni ahhoz, hogy mérvadó felfedezést tegyen az ember. A legtöbb tudományos áttörés az addig felhalmozott tudás elkerülhetetlen következménye. Ha az adott szupersztár Nobel díjas nem tette volna meg a róla elhíresült felismerést, jó eséllyel lett volna három-négy másik versenytárs kutató a világon, aki nemsokkal később publikálta volna. Most akkor ők lennének az ünnepelt szupersztárok.

Szerinted melyik lesz a következő évek meghatározó technológiája, és miért?

CRISPR! Biohackerek már most is kotyvasztanak garázsokban, eldugott helyeken olyan koktélokat, amik reményeik szerint géneditálásra alkalmasak. Vannak, akik ezekkel a készítményekkel önmagukon kísérleteznek. A probléma az, hogy vannak betegségek (pl. bizonyos típusú vakság) és rendellenességek (pl. mitokondrium mutáció okozta meddőség), amikre lenne génmanipulációs megoldás – csak éppen túl drága, vagy illegális. Ez elindít egy olyan trendet a törvényi szabályzás ellen lázadó (kompetens) orvosok és kutatók körében, hogy megpróbálnak embereket titokban “gyógyítani”, vagy olyan országokba mennek dolgozni, ahol szabad kezet kaphatnak mert nincs ilyen jogi korlát. Az embereken végzett mesterséges génmanipuláció előbb-utóbb elérhetővé fog válni bizonyos formában a hétköznapi ember számára is, és ez felvet majd komoly etikai kérdéseket arról hogy hogyan és hol húzzuk meg a határt, és ezek a beavatkozások hogyan mutatkoznak meg majd a biológiai öröklésben. Nem biztos, hogy a tiltás lesz a leghatékonyabb megoldás.

Reálisnak tartod, hogy kialakul egy virtuális valóságtér, ahol éljük az életünket? Ha reálisnak tartod, hogyan képzeled el és milyen érzéseket vált ki belőled? Ha nem, akkor miért nem?

Persze! A Facebook már aktívan fejleszti a maga virtuális valóságát :). Én személy szerint örülök neki – már egy évtizede külföldön élek, és jó lenne közelebb kerülni az otthoni szeretteimhe; részese lenni a hétköznapi eseményeiknek. Kicsit attól tartok, hogy kivált egyfajta lustaságot az emberek egy részében, és még kevesebb időt fordítanak majd arra, hogy a valós életben közös élményeket teremtsenek a családjukkal, barátaikkal. A magányérzet és depresszió már most is komoly probléma a modern társadalomban. Jó lenne a technológiai előnyök hihasználása mellett arra is ösztönözni az embereket, hogy fordítsanak időt a saját érzéseik, szükségleteik megismerésére is, és a modern eszközöket céltudatosan próbálják meg használják úgy, hogy nem válnak kárára életük más területein.

Hogyan fog változni a tanulás és tudásmegosztás a technológia hatására?

Hatékonyabb lesz és gyorsabb, remélhetőleg. Régen könyvtárba jártak az emberek és manuálisan bogarásztak ki adatokat vastag lexikonokból, amik most már pár másodperc alatt egy Google kereséssel elérhetők. Kompetens segítség is egy kattintásra elérhető, még akkor is, ha a szakértő a világ túloldaláról ad tanácsot – általában mindez már csak pénz és/vagy motiváció kérdése. Hogy mire használjuk az ilyen módon felszabadult időnket, az rajtunk múlik. Valaki húsz másik Google kereséssel próbál meg mélyebb tudást felépíteni a könyvtárban eltöltött idő helyett, más pedig szelfiket posztol Snapchat filterrel az Instagramra miután elégedetten elolvasta az egyetlen kérdésére a választ. 🙂

Szerinted milyen lesz a 2030-es években a modern oktatás?

Attól függ hol? A kultúra és tradíciók nagyban meghatározzák még most is az oktatási stílust. Azt remélem, hogy Magyarország is adaptál egy picit nyugatiasabb megközelítést – több laza interaktív beszélgetés, érdekes modern eszközök bevezetése sokat javítana a hatékonyságon a táblánál tartott többórás száraz egyetemi előadások helyett.

Te magad kit tekintesz példaképnek, honnan merítesz inspirációt?

Nehéz kérdés – nem egy személy testesíti meg azt a mentalitást, ami számomra szimpatikus, inkább többekre nézek fel egy-egy tulajdonságuk miatt. Tudományban talán a professzor főnököm (Daniel Madison), aki laza, humoros, intelligens, jófej, nyitott, közvetlen és mindmáig bejár mindennap a laborba kísérletezni – nemcsak az irodájában kuksolva hajtja a pénzt, mint a legtöbb professzor. Művészetek terén Alicia Tormey festőnő, aki fáradhatatlan szorgalommal tökéletesítette a saját technikáit és trükkjeit, amiket most örömmel megoszt a tanítványaival és szinte bárkivel, aki az interneten követi őt. Közös bennük talán az önzetlenség, nyitott érdeklődés, pozitív attitűd és a kísérletezés/ professzionalizmus iránti szenvedély.

Mi a legnagyobb büszkeséged tech szakemberként?

A szabadságom és függetlenségem! Akkor és azt csinálok amit akarok – senki sem kéri számon, hogy mivel töltöm az időmet mert pontosan tudják, hogy megszállottan teszem a dolgom :). Imádom amit csinálok és örömmel járok dolgozni. Sokszor elrepül akár tíz óra is anélkül, hogy észrevenném, hogy túlóráztam – annyira belefeledkezem abba, amit csinálok. Sokan kötelességből végzik a munkájukat és izgatottan várják, hogy mikor ketyegnek le a nyolc óra utolsó másodpercei – én pedig mindennap hálás vagyok azért, hogy nem így élem az életem.

Ha csak egy tanácsot adhatnál a lányoknak egy sikeres tech karrier elindításához, mi lenne az?

Hogy ne foglalkozzanak azzal, ki mit mond: mikor kell házasodni, gyereket vállalni! Senkinek semmi köze hozzá: ez kizárólag a Te életed amiben Neked kell boldognak lenned és olyan tempóban haladnod előre, ami Számodra a legkényelmesebb. Az orvostudomány ma már sokmindent elérhetővé tesz, az elavult régi társadalmi normákat pedig olyan emberek kreálták, akok nem feltétlenül okosabbak/ jobb döntéshozók Nálad. Sőt! Lényeg, hogy tudd mit akarsz, és ne félj küzdeni érte, mert megérdemled a sikert és a boldogságot.